Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
33 nál a hólyag több rügyet hajt, melyek azonban éppen úgy fejlődnek, mint a cysticercusnál. Ez mutatja e szerint egy állattörzs jellegét. Az echinococcus szintén egy cormusnak felel meg, a rügyek kisebbek, de nagyobb számuak mint a eoenurusnál. A primer vagy az anyahólyagból kirügyeznek az u. n. tenyésztokok, melyek belsejükben a már jövendőbeli galandféreg fejét rejtik. Az anyahólyag külső és belső felületén támadhatnak leányhólyagok is; az első az u. n. Eehin. scolicipariens s. granulosus s. simplex s. exogena, és előfordul az embernél és sertésnél, — a másik ismét az Eehin. altrici- pariens s. hydatidosus s. endogen a. Ezen hólyagféregfaj gyermekfej nagyságú is lehet. A hólyaférgek igen hosszúidéig »Cystica (Blasenwürmer)« név alatt önálló férgeknek tartattak, azonban szoros összefüggésöket a galandférgekkel már nehány régi természettudós is gyanítá. így pld. Pallas, Fabricius, (lőze és mások már »Taeniae viscerales et intestinales« között írták le. A múlt század vége felé ezen dolog tisztázására tettek etetési kísérleteket is, de minden eredmény nélkül, úgy hogy Ceder és Rudolphi a hólyagférgek rendjét ismét fölállították. Dujardin és Siebolt azon véleményben voltak, hogy a hólyag- s a galandlérgek annyiban rokonok, a mennyiben mindkettő egy és ugyanazon galandféreg tojásaiból, csakhogy különböző helyeken, az egyik parenchymatikus szervben, a másik bélcsatornában fejlődik. Sőt még Siebolt is a holyagférget pathologicus, degenerált galand- léregnek tartja, mely azonban szerinte a bélcsatornában ismét meggyógyulhat, ha t. i. a hólyagféreg gazdáját egy húsevő állat a féreggel együtt fölfalja. Küchenmeister egy borjúnak beadván a Taenia coenurus proglottisait, 1853-ban világosságba helyezte az egész ügyet. Ily kísérleteket tettek azután mások is különféle állatokon, sőt embereken is, részint proglottisokkal, részint hólyagférgekkel, úgy, hogy jelenleg teljes biztossággal tudjuk, hogy a hólyagférgek a ga- landférgek kifejlődésének egyik átmenő stádiumát képezik. A hólyaggá átalakult álezának e szerint számos fejlődési fokon kell még kérésziül menni. A rügy tartalma, mint a hernyónál, midőn ez bebábozza magát, teljes hystolysis alá esik, de mindig nagyobb és nagyobb lesz. A tartalom először zavarodást mutat az által, hogy nagy mennyiségű sejtek lépnek föl, melyeket azután cseppekhez hasonló, magnélküli hólyagocskák váltanak föl; erre a tartalom ismét tisztulni kezd és két részre oszlik: belsőre és külsőre ; ez utóbbiból lesz a hólyagféreg cuticulája, ez alatt lépnek föl az izmok, melyek keresztezik egymást; ezen ízomréteg bélfalára rakódnak magtartalmú sejtek és képezik az u. n. csiraszemcseréteget (Keimkernscicht), mely a leányhólyagok s a scolexek fejlődésénél nagy szerepet játszik; ezt takarja végre még egy sejtréteg az u. n. differential réteg. A hólyag belsejét folyadék tölti ki, mely a differential sejtek productuma és áll nagyobbrészt vízből, natronsókból és igen kevés albuminátból. A hólyag burka cysticercus és coenu- rusnál vastag, erős, rúgalmas, kékesen átlátszó; echinococcusnál kezdetben olyan vékony mint a pókháló, de későbben számtalan Róm. katli. Értesítő. 3
