Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

i---------------------------------------------------------------------------------------------------------------2

5

vm.

Az élösdiek forrásai.

A paraziták föllépése s elterjedési módja már a legrégibb időkben fölkeltette a gondolkodó emberek figyelmét éppen oly mértékben, mint maga a szerves élet keletkezése. De a hol a tények hiányzanak, ott annál élénkebben működik a képzelő tehetség. A generatio aeqaivoca nagyban megerősítette és föntartotta a még Aristoteles és Hippocratestől fönmaradt nézetet, hogy az entozoák egyenesen az állat belsejében rothadó szerves anyagokból, a bélsárból,' a bélnedvből keletkeznek. Amaz általánosan elterjedt hit. hogy az élösdiek már az újszülöttek ürülékében is találtatnak, ezen régi nézetet még inkább (Öntartotta. E tekintetben tehát általános volt a meggyőződés ; csak abban tértek el a vélemények, vájjon az élősdi mint tojás vagy mint többé-kevésbbé kifejlett lény lép-e föl az illetőben, vájjon a netaláni fejlődésnek alapját képezi-e a vér vagy egyéb testnedvek, a bélmirigyek váladéka vagy a bevett tápanyag, vájjon az impulzust erre az erjedés, a rothadás vagy egyéb folyamat adja?! Ilyen irányban okoskodtak az élösdiek keletkezéséről egészen a 17-ik századig.

A generatio aequivocának azonban hatalmas lökést adoll a híres Schwammerdam és Redi, kik főképen a rovarok fejlődését és átalakulását tanulmányozták. Redi fényesen bebizonyította, hogy a hús ment marad az u. n. holkophagoktól, ha az a legyektől elzára- tik, mit napjainkban már minden kis diák tnd. Schwammerdam kimutatta azt is, hogy a pediculidok is tojásból fejlődnek, sőt a hernyók parazitái is képezték vizsgálódásai tárgyát. Az entozoák túllépési módjára vonatkozó nézetek ellen azonban egyik sem mert sikra szállani, ámbár egyikök sem idegenkedett a modern fogalmak alkalmazásától a parazitákra is. Az ezalatt mindinkább használatba jött mikroskop segítségével mindig nagyobb és nagyobb számú, apró parazitát fedeztek föl, minek következtében az ivaros szaporodás itt is előtérbe lépett s a heterogonia az entozoáknál is lett koczkáztatva. De a 16-ik század vége felé Tysontól eredt ama szerfölött különös, de nem egészen alaptalan vélemény, hogy a paraziták és ez időben főképen a galandféreg s a giliszta szabadon élő rokon, de eltérő életmódú alakoktól származnak. A híres Roerhave is hódolt ezen fölfogásnak. Nagyban járúlt ezen nézet terjesztéséhez Linné tekintélye is. De most már tudjuk, hogy Linnének szabadon élő galand- lérge nem volt más, mint a Rothriocephalus s. Schistocephalus solidus, mely mint áleza a gasterosteus-féle halak testüregében igen nagy hosszúságot ér el, onnan ki is vándorol, egy ideig a vízben egészen szabadon él, honnan rendesen valamely vízi madár belsejébe jut, a hol ivaros fejlettségét is eléri. Most már azt is tudjuk, hogy hasonló életmódja van a ligula nevű galandféregnek is. Linné ilyen véleményben volt azonban a mételyekről s a gilisztákról is. A Systema Naturae czímü művében ide vonatkozólag ezeket mondja:-----------------------:---------!___■ ■ • - -______.._____I___i____.

iv

s-áí;