Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1890
7 B) A mell (sternum) áll három szarunemü gyűrűből, melyek mindegyike egy-egy végtagpárral áll összeköttetésben. Az első gyűrű a hasi oldalon képezi a mellkas elejét (prosternam), a második a mellkas köze pé n(mesosternum) s a harmadik a m e 11 k as utóját (metasternum), melyek némelykor oldallemezekkel (epimerae) is el vannak látva. Mind a három gyűrű háti részei képezik anyaki pajzsot, melyeknek figyelmes megtekintése a bogár meghatározásánál oly fontos. A változó alakon kívül meg kell rajta különböztetni a felületet, a mellső, a hátulsó s az oldali széleket. A prosternum szabadon mozgatható, a meso- és metasternum egymással és a potrohhal egye- sítvék. Igen sok bogárnál a két szárnyfedő s a mesosternum között többé-kevésbé látható egy különféle alakú lemezke, mely p a j z s o c s- kának neveztetik. C) A potroh (abdomen) áll több szarunemü félgyürűből, melyek az utolsónak kivételével mind a két oldalon 1 — 1 légnyílás- s a 1 (stigma) ellátvák; a háti rész sokkal puhább és takartatik a szárnyak által; alsó része hasnak neveztetik. A legtöbb bogár négy szárny nyal van ellátva. A mellső vagy felső két szárny vagy szárnyfedő szarunemü, kemény, csak némelykor bőrnemű, puha, hajlékony. A h átu 1 só vagy alsó szárnyak bőrnemiiek, eresek és nyugalmi állapotban a szárnyfedők alá rejtvék. Tulajdonképen ezek a repülésre alkalmas szárnyak, a felsők csak ezen utóbbiak takarására és a potroh védésére szolgálnak. A szárnyfedőkön meg kell különböztetni: a tövet, azaz ama részt, melynél fogva a mesosterniunhoz vannak erősítve, a csúcsot, mely az előbbivel szemben levő rész, a varratot, a hol a jobb és baloldali szárnyfedők egymással érintkeznek és némely bogaraknál össze is nőnek; kifelé van a jobb és a baloldali szél; a szárnyfedők töve és oldalszéle által képezett rész a váll. Minden bogár egy mellső, egy középső s egy hátulsó végtag párral van ellátva, melyek a pro- meso-s a metathoraxxal összefüggnek. Minden egyes végtag részei a megerősített helytől lefelé számítva ismét ezek: a esi pb (coxa), a tompor (trochanter), a c z o m b (femur), ehez csatlakozik a lábszár (tibia), melynek folytatását képezi a 1 á b (tarsus), ez 2—5 ízből áll, melyek közül az utolsó kettőn karmok is előfordulnak. A bogarak végtagjai a különféle mozgási módok szerint különféleképen átalakítvák. A többé-kevésbé nyúlánkak futó végtagoknak neveztetnek; ha a femur megvastagodott, akkor ugrók; a széles és kívül fogazott mellső tibiákkal bírók, ásók; a széles, lapos és igen szőrös végtagok úszásra szolgálnak stb. A bogarak tartózkodási helyei igen sokfélék. Rájuk bukkanunk, midőn szabadban ide s tova mozognak, kövek, moh, rothadó anyagok és fák kérge alatt, a vízben, trágyában, gombákban, fában, fák nedvében, hangyafészkekben, állati testeken, levelen, virágokon stb. A bogarászáslioz csak igen kevés eszköz szükséges. Rövid idő alatt legtöbb bogarat, lehet fogni egy a lepke hálóhoz hasonló 50 cm. mély és 15 cm. széles, erős vászonból készített hálóval. Ennek nyitott vé
