Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
21 Azután megbízza kísérőit, mondják el otthon, hogy a leányban nem csalódtak, csakugyan olyan, a minőnek Hermann leírta — ő majd utánuk jő a megszokott utón, a hársfák alatti kút mellett. Az 7-ik énekben találjuk először együttesen a költemény főalakjait: Hermannt és Dorothéát. Elmélázva indul útnak az ifjú. Szemei a távozókat kísérik ugyan, de lelke Dorotheánál van. Bátortalan és bizonytalan. Hogyan szólítsa meg, mivel okolja meg kérelmét, mikép fogadja majd a leány — mind ezek a borongós gondolatok és változó érzelmek foglalkoztatják, a mint a búzaföldeken keresztül törtet, úgy hogy nem tud hová lenni meglepetésében, a midőn Dorothea egyszerre előtte terem. Elfogódásában nem bir szóhoz jutni. Dorothea kisegíti a zavarból. Felkavarták, úgymond, oda lenn a kutat, azért a messze eső hársfa-kúthoz kell mennie a korsókkal, hogy a beteg asszonynak tiszta vizet hozhasson. De csudálja, hogy Hennannallovak és kocsi nélkül é p e h e 1 y en találkozik. A leány nyilt tekintete, keresetlen szavai végre felbátorítják az ifjút. Dicséri nyájas készségét, jó szivét, mely- lyel mindenkinek szívességet tesz. Elbeszélget vele egyről- másról, de jövetelének tulajdonképi okát nem meri fölhozni. Jegygyűrűt pillantott meg u. i. kezén s ez teljesen elveszi bátorságát. Végre is azt kérdi tőle révedezve, el nem szegődnék-e anyjához cselédnek? Az egész jelenet végbetétlenül bájos és gyöngéd. Csupa szin és melegség! Hermann bátortalan, iinnepies, érzéseit leplező, csak félve, a legtávolabbi vonatkoztatásokkal sejteti azokat. Dorothea ellenben a tiszta lélek őszinteségével elfogulatlan és nyájas. Keresetlen egyszerűsége és nyugodt tekintete még csak sejteni sem engedik, mily változás állott be fiatal szivében, mennyire kedves neki Hermannal való ismételt találkozása. A mint az ifjú aviz- meritésnél Dorotheának segédkezik, szemeik a víz tükrében találkoznak. Göthe ez ártatlan kötődést, a naiv szivek örömét, oly utánozhatatlan természetességgel írja le, hogy sok tekintetben a biblia patriarchalis jeleneteire s a belien világ vidám természetességére gondolunk vissza. Göthe nagy szorgalommal olvasta, Herdernek ösztönzésére a bibliát s a klasszikái kornak költőit: bizonyáráé mintaképek emlé-
