Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
17 nek önmagát kivéve, soha senki irányában komolyabb érzései nem voltak s a ki szivének ürességét megfontoltsággal és látszólagos óvakodással szerette takargatni. Azért javasolja a korcsmárosnak, tudakolja ki előbb a leány családi körülményeit, hovátartozóságát, múltját, vagyoni viszonyait. Erre ő szivesen vállalkozik, hogy a jó szomszédnak e tekintetben is jó szolgálatokat tegyen. Rövid idő múlva mindent kitud, azután nem bánja döntsenek a házasság dolgában. Hermann örömmel beleegyezik a gyógyszerész ajánlatába. Tudja, hogy választottja az erénynek, jóságnak és kötelességérzetnek a megtestesülése. Tudja, hogy jónál egyebet róla a múltban és a jelenben meg nem tudhatnak. Csupán arra kéri atyját, hogy a lány körülményeinek ki- tudakolására a plébános is menjen el a gyógyszerészszel. Azután szenvedéllyel hozzáteszi: „0 mein Vater, sie ist nicht hergelaufen, das Mädchen. Keine, die durch das Land auf Abenteuer umherschweift. Nein das wilde Geschick des allverderblichen Krieges, Das die Welt zerstört und manches feste Gebäude Schon aus den Grund gehoben, hat auch die Arme vertrieben. Ach so ist sie auch, von ihren Schwestern die Beste Aus dem Lande getrieben! Ihr eigenes Unglück vergessend Steht sie andern bei, ist ohne Hilfe noch hilfreich!“ Az apa végtére igent mond, önmagára élczelve: .. . Dass den Willen des Sohnes, den heftigen, gerne die Mutter Allzugelind begünstigt, und jeder Nachbar Parthei nimmt, Wenn es über den Vater nur her geht oder den Ehmann.“ De azt az egyet kiköti magának, ha kedvezőtlen lőrékét hall felőle, semmit sem akar többé róla tudni. A költő most az elútazás előkészületeivel, a falu és tájékának leírásával folytatja az elbeszélést. Lessing figyelmeztetését szemelőtt tartva, hosszadalmas tájfestésekbe sehol sem bocsátkozik, hanem a hely leírását szorosan ösz- szeszövi a cselekménynyel. Különös gonddal rajzolja azt a kutat, mely kellemes illatú hársfák árnyában friss pázsit közepén tükrözteti a mosolygó eget, a vakitó fehérségű felhőket —- később majd Hermann és Dorotheának arczát —• s a hol a Göthe époszának legbájosabb idylli jelenete lejátszódik. Megismerkedünk továbbá a falu bir áj ával, ki a Róra. kath. Értesítő. 2
