Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
'------------------------------------------8 vei. Piszkos egoismusa rikító ellentéte Dorothea önzetlenségének ! Hermann azonnal replikáz az agglegény cinismu- sára s ifjúi hévvel, meggyőződéssel vitatja, hogy ez bizony nem emberies gondolkodás. Ha eszébe jő, mily szerencsétlen lehet az az elhagyott kis leány, kinek senkije sincs e hontalanok között s ki védelem nélkül mégis szembeszáll sorsával, szinte kedve kerekedik a házasságra. A kimondott szó végtelen örömet kelt. Az öreg azonnal tovább fűzi a megkezdett themát, az anya is elbeszéli eljegyzésének történelmét. Hermann majd elszólja magát, hogy neki Dorothea kellene hitestársnak, mert az is oly szegény lány, minő édes anyja volt, mikor férjhez ment, a midőn az apa egyszerre czak előhozakodik nagyratörő terveivel. Helyesli ugyan hitestársa nézetét, hogy ők is szegényen keltek össze, most meg fáradhatatlan szorgalmukkal nagy gazdagságra tettek szert, de hozzá teszi, akkor más idők voltak. A gazdag feleség mégis csak jobb a szegénynél, kit lenéz a rokonság. Aztán változtak az életviszonyok. Minden drágul, terhesebb ma a tisztességes megélhetés, mint annakelőtte egybekelésük idejében. — Szóval Göthe 100 évvel ezelőtt ugyanazt az argumentácziót mondatja el az öreggel, melylyel ma is nagyralátó vagy fukar emberek élnek. A kisvárosias gondolkodást találóbban nem is jellemezhetné, mint e közönséges, kicsinyes gondolatfűzós- sel és kishitű elfogult szillogizmussal. Teljesen félreismeri az apa fiát, midőn azt hiszi róla, hogy ily külső okok véleményváltoztatásra bírhatják. Egyszerű, becsületes lelke idegenkedik a felpiperézett kisasz- szonyoktól, a kikhez csak kikenve, semmitmondó finomkodásokkal lehet közeledni. A látszatnak soha sem volt embere. A felcziczomázott külső s a léha udvariaskodásnál többre becsülte a lélek belső erkölcsi szépségeit, az emberi természet maradó kincseit. Azért kellemetlenül érinti atyjának okoskodása. Még anyjának észrevétele sem nyugtatja meg, hogy nagyon érdeklődnek utána a legelőkelőbb családok a városban, hogy a minap is Minchen kérdezősködött felőle stb. eff. — Ezek mind a családi életből ellesett apró vonások, melyekkel Göthe a polgárias gondolkodást híven rajzolja — Hermann hajthatatlan marad. Ellentállá- sával megharagítja atyját, ki most szemrehányásokkal
