Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
6 ben! De Herrn ann becsületes, szerény lelkét bántja ez a közfigyelem, kerüli azért a barátkozásokat, a fiatalos összejöveteleket. Egyedüli szórakozása: gazdálkodása!! Mindez persze enincs az öregnek Ínyére, kinek, mint minden meggazdagodott embernek, nagy tervei vannak fiával. E hangulat keltésével végződik az első ének, melyben Göthe a békés otthon örömeit s apró bajait a franczia forradalom viszontagságaival állítja ellentétbe. Hirtelen ében megismerkedhetünk a rátartós apával, a szerető édes anyával, a fontoskodó, aggodalmas, félművelt gyógyszerészszel, a nyugodt lelkű értelmes pappal -— s egészben véve előkészíttetünk egy érdekes conflictusra, az egyszerű, szerény Hermann s nagyralátó apja között. A 2-ik énekben természetszerűleg Hermann felé fordul figyelmünk, kit az apja különcznek korholt az idegenek előtt. A fogadtatás kínos feszültségét megtörte a plébános észrevétele, hogy mily szokatlanul derült arczu ez az ifjú ? Bizonyára a jó tett tudalma élénkíti meg ar- czát, az erény gyakorlása teszi vidámmá és megelégedetté Hermannt. Mert a jó tett jutalma a vidám külső. Pedig annak a vigságnak más az oka! Dorotheát abban a pillanatban látta meg, midőn egy beteg asszonynak, kit kísérői az úton akartak hagyni, segítségére jött. Kisdedét a kapott rongyokba begöngyöl- gettp, a beteg anyát pedig ápolta, gondozta. Hermannt, ki maga is irgalmas szívvel birt és szintén segíteni akart a földönfutókon, a leánynak eme önfeláldozó áldozatkészsége mélyen meghatotta. A kinek magának jó szive van, az megérti mások jó szivének nemes lüktetését. Csak a szívtelen ember nem érti, hogyan lehet önmaga baját feledni, hogy embertársunk fájdalmát enyhítsük ! A tartózkodó Hermann csupa szív máskülönben. Csöndes természetek ilyenek szoktak lenni. Az igénytelen lánykának nyíltsága, melylyel a hozzá intézett kérdéseire becsületesen, szemérmetesen, mégis tiszteletet parancsoló- lag megfelelt, áldozatkészsége, melylyel az utón felejtett szegény asszonynak segítségére sietett és őt meg kisdedét ápolgatta, a tiszta léleknek őszinte bizalmassága,
