Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
33 ellen tanúsított nyakas ellenállása miatt semmisíttetett meg, s hogy oly nép asszonya miatt kell egy világhódító uralkodótársnak más római nó't eltaszítania, a mely nép vallását babonának tartották. A zsidók pedig abban bot- ránkoztak meg, hogy egy nemzetökbeli fejedelemnő a nemzet gyilkosának karjai közé vetheti magát.x) De nemcsak kegyetlennek, szigorú- és kicsapongónak, hanem kincsvágyónak is tartotta Róma őt, ki atyja birói ítéleteivel kereskedett és szavazatát pénzért eladta. Róma irtózott egy második Nérótól, mert Titus annak útjára lépett: még veszedelmesebbnek tartván őt, ki kellemes társalgásával és hódító szeretetreméltóságával mindenkit magához csatolt.2) Es mégis természete eredetileg a nemességre hajlott, így midőn a régtől fogva nyugtalan alexandriaiak Vespasia- nust az elsők közt kiáltván ki császárnak, megfelelő jutalmazásra vártak, adójuk emelése következtében azonban érzékenyen csalódtak s a császárt nyomorúlt koldusnak nevezték : Vespasianus e miatt egyóbkónti szelídsége daczára nagyon megharagudott reájuk és csak Titus közbenjárására nyertek kegyelmet.3) Továbbá, midőn Vespasianus a cremoniai győzelem után Rómába menni készült, Itáliából oly híreket kapott, melyek Domitianust épen nem kedvező világításban rajzolák; mintha t. i. a határokat, melyeket neki kora megszabott, túllépte s a fiúi kötelességekről megfeledkezett volna; ekkor is Titus — mielőtt Jeruzsálem felé indúlt volna — hosz- szú beszédben kérte atyját, hogy ne engedje magát a vádaktól vakon elkapatni, s hogy fia iránt azután is a réginek és békésnek mutassa magát. „Nem annyira a hadseregek és hajóhadak biztos támaszai — úgymond — a birodalomnak, mint a gyermekek száma. A barátok idővel a szerencse, vágyak, vagy más téves nézetek miatt megfogynak, máshoz pártolnak, az egyest elhagyják: saját vére azonban minden egyesnek a legerősebb kötelék, főleg fejedelmeknél, kiknek szerencséjét mások is élvezik, kiknek li Suet. Tit. c. 7 : propter insignem Berenices amorem, cui etiam nuptias pollicitus ferebatur. — Dió Cass. 66. c. 15.: Bspsvíxvj 8é íaxupöig te rjvO-et Kai 5iá toöto Kai eíj tyjv Pwprjv psiä to8 áSsXcpoi), xoü ’Afpíintou, ^Xítsv. — 2) Dió Cass. 66. 8. Suet. Tit. c. 7. Denique propalam alinm Noronem et opinabantur et praedicabant. — 3J Dió Cass. 66. c. 8. Róm. Kath. Értesítő. 3
