Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
11 városba benyomuló katonatömeget még oly szelíd érzelem mellett sem lehet tetszés szerint visszatartóztatni. Ez nyers, erőszakos mesterség, itt az ember nem boldogúl szelíd eszközökkel. Ghiskalával elesett ezután Galilea utolsó erőssége is, Vespasianus fiát küldötte ellene. A város erőszakos bevétele könnyen sikerülhetett volna, de Titus az öldökléstől megundorodván, a lakosok iránti szánalomból a város átadására szólította fel őket. A mi sikerült is. János, a főtervező azonban mégis Jeruzsálembe menekült. Piacidus Gadarán kívül Pereát és a Jordán környékét is engedelmességre bírván, Galilea, Samaria és Perea meghódítása után mehetett csak Vespasianus dél felé.x) Midőn azonban ily módon a romlás mind közelebb és közelebb jutott a szerencsétlenség főhelyéhez, Jeruzsálemhez, ... ekkor érkezett Nero halálának és Galba trónra jutásának híre hozzájok * 2) (68). E miatt szünet állott be a Jeruzsálem elleni vonulásban. Vespasianus ugyanis fiát Nyugatra küldötte, hogy Galba iránti hódolatát kifejezze. Vele utazott Agrippa király is, valószínűleg azért, hogy Judea eleste után maga részére valamit kieszközöljön. 3) A szép ifjú öntudatossága s méltóságos fellépése általában azon nézetet tette uralkodóvá, hogy Rómába azért utazik, mivel az öreg és gyermektelen Galba fiává akarja fogadni. Azonban már Korinthusban hírét vette, hogy Galba meggyilkoltatott, és hogy Otho császárrá 4) választatván, vetólytársával Vitelliussal csatázik. Az okos Flavius most nehány barátjával a fölött tanácskozott: mit lenne legokosabb tenni, hogy egyiket se sértse meg. De épen az vala a nagy kérdés, vájjon melyik lesz a győztes; senki sem vehette tehát neki rossz néven, hogy az elhatározást atyja számára tartá fenn. 5) Visszatért; talán a szép Berenike iránti szerelme is hozzájárult a Palesztinába való visszatéréshez.6) Rlioduson át Cyprus felé tartott. Ott azon vágy szállotta meg, hogy ‘) Flav. Joseph IV. 1—7. — a) Flav. Joseph. IV. 8, 1. Nero meghalt 68. junius 8. — 3) Flav. Joseph IV. 9. 2. Suet. Tit. o. V. Dió L. 65, 8. Taeit. Hist. II. 1. — 4) Tac.IT. c. 1. 69. évben január—ápr. Sueton. Tit. c. V. Flav. Joseph IV. 9, 2. — 5) Tac. II. 1. — 6) Tac. II. 2. Fuere, qui accensum desiderio Berenicis reginae vertisse iter crederent; neque abhorrebat a Berenice Juvenilis animus; séd gerendis rebus nnllum ex eo impeditum.
