Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

5

lett, és midőn 67. Kr. u Nero császár atyját Vespasianust a zsidó háború fővezérévé tette, ez kinevezte őt alvezérévé; ily minőségben viselte vele egy ideig közös társaságban a háborút; atyja trónra léptével pedig maga végezte be gyors kézzel a megkezdett művet. — Azonban Zsidóország elpusztulása és a szerep, melyet annál hősünk játszott, sokkal fontosabb, semhogy azt valamivel közelebbről megvilágítani ne kellene.1)

2. Állapotok Jeruzsálem pusztulása előtt.

A zsidó háború kitűnő rajzát a héber Flavius József2) feljegyzéseinek köszönjük, ki hosszú ideig személyesen vett részt e háborúban, s ki később Flavius hadseregében, mint fogoly, amaz irtózatos állapot szemlélője volt, melyet szerencsétlen népe önmagára kényszerített.3) Kövessük csak vezető kezét.

Nem tartozik feladatunkhoz ama számos okot, melyek a népet lázadásra ingerlék — Caligula szobrának Jehova templomában szándékolt felállításától kezdve a zsidó isten- tisztelet kigúnyolásáig Caesareában — előszámlálni, melyek a zsidókat ugyancsak mélyen sértek és tervszerűen a felkelésre ösztönzék; nincs szándékunk másrészt részletezni a zsidóknak, Isten ezen választott népének büszkeségét, kik, ámbár magok is az essenusok, phariseusok és saddu- ceusok neve alatt szétválva éltek, sokkal jobbaknak tartották magokat a tisztátalan pogányoknál, kikkel azonban a római uralom ellen való gyűlöletben mégis megegyeztek: azon hiedelemben élvén, hogy Róma folytonos polgárháborúi, trónváltozásai és palota-forradalmai következtében elgyengült; hogy az Eupliraton túli rokonaik lázadás esetében majd segélyökre jönnek, s hogy akkor az egész Kelet felemeli fegyvereit a gyűlölt elnyomók ellen. A lázadás úgyszólván a levegőben volt; egyik felkelés a másikat érte. A rend teljesen száműzve volt az országból. Gyilkosok járl) Suet. Tit. c. 5. Flav. Joseph. VI 1. 2. 5. 6. III. 10. Tac. Hist. V. c. 1.

Flav. Joseph. III. 8. VII. 1. és köveik, f. Suet. Vesp. c. 4. Flav. Joseph. III. 1.

3. Tac. Hist. II. c. 1.— 2) Flavii Josephi Iliorosolymitani sacerdotis opera, quae exstant omnia. De hello Judaico libri VII. 705—797. Coloniae. Sumpt. Mauritii Georgii Weidmauni, 1691.—'«FX. 'iMarprau nspl tou ’louSatxoü 7raXé|j.ou, vj’IouSaixfjc; iaropíap xspí aXiéaeuK; Xó'foi •— s) Flav. Joseph. L. III. c. 8. L. V. c. 13. L. IÍ.

c. 10. Tac. V. c. 9.