Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
22 citálásáról és útjában, nagyszombati búzavetések között lett boldog kimúlásáról, és Pozsonyba tett tisztességes temetéséről íratott Siralmas versek.“ A protestáns lelkészi rendből a bosszú első áldozata Czeglédi István, kassai pap volt. Midőn a fölkelés fejei a gyermek Thökölyivel Erdélybe menekültek, s itthon „gr. Csáky Fererez kassai tábornok buzgalma meg- tölté a kassai és eperjesi börtönöket a honmaradottakkal, kiket poroszlói és a jezsuiták kezei utolérhettek,“ 1670. szeptemberében mint rebellist, ki — vádlóinak igaztalan állítása szerint — 1670 elején „a fegyverkező protestáns rendek részéről hadi segélyt kérni“ járt Erdélyben, börtönbe vetették a „tisztán egyházának és a tudománynak élő jámbor és szelíd kassai papot, Czeglédi Istvánt is. Szigorú rabsága a különben is gyenge testalkatú ember erejét annyira megrongálta, hogy midőn 1671. májusában Pozsonyba a vértörvényszék elé idézték, útközben június 5-én Nagy- Szombat határában meghalt. A vértörvényszék biráinak megdöbbenését igy festi a költemény: 49. „Megtudták, hogy eljött Czeglédi; de holtan. . . Ugyan megbódultak főrendek magokban.“ Majláth Miklós, a kamara fiskusa, a kir. közvádló „szinesképen — magyaroknak mondja:“ 50. „Protestálunk bizony, mert nem vagyunk oka! Nem küldöttünk papért; nem tudom ki dolga... Ki hozott ily szégyent urunknak házára! 51. Parancsolom azért néktek, magyar rabok: Koporsót testének mindgyárást hozzatok, Úgy temessétek el, a mint ti tudjátok; Azt ne költsék reánk, hogy üldözök vagyunké Eltemették az április 30-án lefejezett Bónis Ferencz sírjának átél- lenében a pozsonyi köztemetőben. Mint említém, a mű legnagyobb becse előadásának hangulatában és stílusának bibliás jellegében van; de ismertetésében fel kell említenünk egy-két vonást korrajzi jellegéből is. A költemény két részre oszlik; első része (1—53. sz.) Czeglédi történetét beszéli el, közbeszőve jellemzését, egy beszédét híveihez és búcsúzását feleségétől; második része (54 - 69. sz.) vallásos elmélkedés a magyar nemzet sorsán, helyzetén, át- meg átszőve bibliai eszmékkel, az Apo- calypsis misztícismusával s a bünbánat és hit enyhítő érzelmével. A 2-ik versszak ezen soraiból: „lm értettünk immár a külső urakról, S azoknak hallatlan martyromságokról“, következtethető, hogy énekünk szerzője vagy maga irt már előbb Zrínyi
