Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
6 törökkel való gyalázatos békességet nem javallottam, melyben nem voltam egyedül (és ebben nem voltam egyedül).“ De nem mehetett fel, mert pár nap múlva, november 18-án, a szigeti veszedelem halhatatlan költőjét, kora legkitűnőbb hadvezérét, a fáradhatatlan hőst, rendületlen hazafit vadászat alkalmával — egy vadkan megölte. Gyászénekek Zrínyi Miklósról. A kuruczvilág nagy drámájának előjátékát a vasvári békekötéstől számíthatjuk. Ennél kezd nyíltan működni nemzeti önállóságunk ellen a bécsi kormány; a nemzet nagyjai jól értik a bécsi kormány törekvése czéljait, de jogérzetük méltó erélyével fellépniök nem engedi a másik ellenségtől folytonos rettegésben tartott hazaszeretetök. Zrínyi Miklós szivében, eszében és karjában volt — mondhatni — minden reményük; képzelhető' a gyász, melylyel minden jó magyar szivét elborította halálának híre. Két énekünk van róla halála évéből; mindkettő a kétségbeesés jajkiáltása. Egyik a „Gyászének Zrínyi Miklós haláláról“ ez. töredék, részletesen beszéli el viadalát a vadkannal. Ezen elbeszélő résznél nagyobb érdekű a költemény lírai eleme, a melyben a költő híven tükröz- teti a közös fájdalmat. „Oh kék égen járó fénlő csillagoddal, Édes magyar vérem, nagy gyászra fordultál!“ E felkiáltással kezdi a költeményt, Zrínyi nagyságát magasztalva, halálán keseregve folytatja s tér át a vadászat elbeszélésére, ezt igy fejezi be: „Jaj keserves eset! Az fekete földön Groff Zrínyi feküszik félig már megholtan, Mennyei szerelem kit meglövő ottan, Oh, mely sokan sírnak bizonnyal e sorson!“ „Oh szegény magyarok, ez úron sírjatok, Keserves jajszókkal őtet kiáltsátok, Fekete ruhában őtet gyászoljátok, Könytül orczátokat szűnni ne hagyjátok.“ A vele volt urak keserve: „Kegyes természetű groff Zrínyi Miklósunk, Oh mikint lön dolga, ki volt vidámságunk; Oh jaj, jaj minekünk újul hármas jajunk — Ha derül vigságra az mi fényes napunk?!“ S mikor megindultak vele Csáktornya felé, v „Zokogva azt mondák: ki hordoz már hadat?!“ Következik a költő, Csáktornya, Vég-Légrád, aztán a haza keserve:
