Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
72 holott Cicero barátainak sokkal többet használhatott volna, ha semleges marad. Cato tekintélye és az o méltányosságára való hivatkozás sokakat Pompejus pártjára vont: főleg midőn az optimaták tanácsa Thessalonike- ben az o kivánatára elhatározá, hogy a rómaiak uralma alá tartozó egy várost sem pusztítanak el, s egy római férfiút sem ölnek le nyilt csatán kivűl. Csak a szükségtől kényszerítve hagyák az optimaták ily határozatok által fékeztetni boszúszomjukat és kincsvágyukat; az alkalmatlan indítványozót azután Ázsiába küldöttek, hogy ott hajókat és katonákat gyűjtsön. Maga Metellus Scipio Syriát és az ázsiai tartományokat a legszégyenletesebben pusztítván, az ő jelenlétét szintén nem kívánhatta. Cato leginkább a rhodusiakhoz fordúlt, és ezek jelentékeny hajóhadát jó uton- módon megnyerte a pompejusi tengeri haderő számára. Lucullustól elvált nővérét gyermekével együtt Rhodusban hagyván, visszatért ismét Pompe- jushoz. Míg Caesar Spanyolországban Pompejus legjobb hadseregét megsemmisítette, ez nyugodtan ült Illyriában és új hadsereget gyűjtött. Erős hajóhada 800 liburni hajóból, meg kémlelő-hajók-és nagymennyiségű nyílt csónakokból állott. Ha ezt jól vezénylik, Caesarnak Illyriába való átmenetele majdnem lehetetlen vala. Pompejus kijelentette, hogy e tengeri hajóhad fölötti parancsnoksággal Catót akarja megbízni. Azonban hamar eszébe jutott, talán barátai is figyelmessé tették rá, hogy Catónak csak egy czélja van: a római nép szabadsága, s ily hatalommal kezében őt arra kényszerítheti, hogy ugyanazon napon, a melyen Caesar legyőzetik, a fegyvereket tegye le, és a törvénynek engedelmeskedjék. Pompejus ezt meggondolván, nyilván tett elhatározása ellenére a hajóhad élére Bibu- lust állitá.1) A következő (Kr. e. 48) év január 4-én Caesar ennek daczára Brun- dusiumból szerencsésen Illyriába vitorlázott, hasonlóképen nemsokára al- vezére Antonius. Caesar legott néhány város elfoglalásához látott, azután megkezdé Pompejusnak a síkon táborozó seregét kettős sánczczal elzárni. Azonban, mielőtt e sánczok elkészültek volna, Pompejus megtámadván azokat, ugyanazon nap két csatában oly veszteséget szerzett Caesarnak, hogy ez maga mondotta: „Ha Pompejus értene a győzelem felhasználásához, én elvesztem volna.“ Cato egy tüzes beszédben nézeteit a halálról, szabadságról, vitézség- és dicsőségről a csapatokkal megértetvén, a csatára rendkívüli módon feltüzelte őket. Midőn annak szerencsés kimenetele felett mindnyájan örvendeztek, Cato a levert polgártársak megpillantása alkalmával a polgárháború szomorú kényszerűségét siratta: átkozván a szerencsétlenség forrását, az uralom vágyat.* 2) >) Plut. 54; Dió 41, 44; Caes. 3, 5; App. 2. 459. 2) Plut. 54; Caes. 41.
