Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
55 A jelöltek e miatt nagy félelembe estek, egyedül e biráktól függött a választást a bűnössé való nyilvánítással megsemmisíteni; a megveszté- getésre fordított összeg mind elveszett volna. A nép a vesztegetésekből húzott keresetében már a tribunság megszerzésére alkalmazott intézkedések által károsult; ezen eljárás által pedig még inkább elkeserítve, alaposan tarthatott attól, hogy e törvény következtében még többet veszt. E miatt a következő reggel Catót, ezen intézkedések indítványozóját, szit- kozódások- és kődobálásokkal kiséré az itélőszékig, honnan társai elme- nekülének. Cato az ellene felháborodott népcsoport hangulatának daczára a szószékhez jutott, és onnan merész fellépésével és határozott szavaival a lármának és zavargásnak véget vetett. A tanács dicsérte eljárásáért, de Catótól válaszúi kapta: „Én nem dicsérhetlek benneteket, mivel a prae- tort a veszélyben cserben hagytátok.“ — Az indítvány egészen semmivé lett a kivitelben. Néhány biró magok a tribünök által azt kívánta, hogy ehhez a nép is adja beleegyezését, különben ők nem érzik magokat arra föl hatalmazva. A tanács elhatározta, hogy e kívánalomnak ellenmond, és a törvénynek népgyülés által való jóváhagyására gyűlést nem tart; minthogy azonban ez épen nem volt érdekében, a consulok az indítványt nagyon lanyhán terjesztették a nép elé, és ugyancsak maga a tanács volt oka, hogy Terentius tribün azután annak ellenmondóit. A tanács belátván indítványának kivihetetlenségét, azon határozatot hozta, hogy a választó-gyűlést, mihelyt lehet, megtartja; szívesebben akará ugyanis a vesztegetés által választott consulokat elfogadni, mint a zsarnok dictatort avagy a fejetlen interregnumot. Mégis az ég megfigyelései és mind a négy jelöltnek a szavazatok megvásárlása miatti panaszai megakadályozák a gyűlés megtartását, legnagyobb örömére Pompejusnak, a ki —- ámbár ala- koskodva — mindig az ellenkezőjét állítá annak, a mire ügynökei által törekedett. Ép oly eredménytelenül állott ellen Cato Gajus Pomptinus, narbonni Gallia propraetora diadalmenetének, mint ezen vesztegetéseknek. Pomptinus a Catilina-féle összeesküvés után az allobrogok fölkelését elnyomta, és e miatt már négy éven át kérte Róma kapúi előtt a diadalmenetet. Minthogy azonban az említett katonai vállalatához semmi rendszeres parancsot sem kapott, Cato kimondá, hogy Pomptinus addig diadalmenetet nem tarthat, a meddig ő él. Mindazáltal az mégis megtörtént, és pedig praetorsága első évében, valamint ezenkívül sok olyas, a minek Cato és a vele együtt érzők fenyegetései szerint nem kell vala megtörténnie, míg ők éltek. Cato mint propraetor a tartományi kormányzást nem fogadá el. Szükségesebbnek tartá jelenlétét Rómában.1) >) Piát. 44. 45; Dió 39, 65; Sáli. beli. Jug. 45; Cic. ad Att. 4, 15, 7 ; 16, 4. 5; ad Quint, fr. 2. 15, 16; Catil. 3, 2. pro Flacc. 40; Ascon. in Cic. Scaur. 30; Plin. Hist. Nat. praef; Senec. ep. 104; Val Max. 3. 6, 7.
