Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
49 adni többé nem lehet; hogy tehát Catót boszantsa és zavarba hozza, sikkasztással vádolta és a számadást követelte tőle. Cato ezek ellenében dicsekedett a körülmények által megokolt érdemeivel és elért szerencséjével. — Még gonoszabbal veté szemére Clodius, hogy önmaga bírta rá a consult, hogy a praetorság elnyerésére a rendkívüli meghatalmazást elő- terjeszsze, és hogy csak azért mondott le a praetorságról, mivel előre tudta, hogy megbukik; Pompejussal szemben pedig csak azért ellenséges érzelmű, mivel Pompejus az ő leányát nem akarta nőül venni. Catót ily módon mindenfelől boszantották. Caesarnak Galliában Cato megsebezhető oldalára szintén figyelmessé kellett tétetnie. Pompejus hasonlóképen örvendett, hogy Cato egy másikkal küszködött. Ezenkivül arra nézve, a minek kivitelét most a triumvirek tervezték, nagyon érdekelte őket amaz ellenmozgalom, melynek czélja vaja a rettenthetetlen republicanus befolyását és tekintélyét lehetőleg hatástalanná tenni és őt önmagával foglalkoztatni.1) 77. Catónah a praetorságra való törekvése. 56—55. Kr. e. A Kr. e. 56. év ápril havában a triumvirek összejöttek Luccában. A fél Róma sereglett oda, hogy Gallia hatalmas proconsulának tiszteletét bemutassa. Pompejus és Crassus érezhették, hogy már túlszárnyaltattak, és hogy mindaz, a mit nekik kellett volna végbevinniök, egyedül csak Caesartól függ. Caesar megigéré nekik a következő évre a consulságot, mely után tetszésök szerint választhatják tartományaikat. Ennek fejében, mint consuloknak mindkét Galliát további öt évre át kelle Caesar részére engedniük, és az ő négy, újra felemelt légiójának az államkincstárból leendő díjazását kelle elvállalniok. Az utóbbit a tanács Cicero előterjesztésére mindjárt a két triumvir visszatérése után jóváhagyta ; pedig kevéssel azelőtt épen Cicero a júliusi törvények elleni harczot, úgy látszott, megakará újítani. A tanács sóhajtozásokkal teljesítette e jóváhagyást, Cicerótól majdnem arra kényszerítve. Cato akkor még távol tartózkodott, utánzójának Favoniusnak feljajdulására pedig senki sem ügyelt. Cato visszatérése után azonban a küzdelem teljes erővel indúlt meg. Lentulus Marcellinus con- sul minden lehetőt megtett a két hivatalkérő — Pompejus és Crassus — ellenében, a kik tulajdonképen igen későn jelentkeztek. De már nevök is oly félelmet gerjesztett, hogy a többi consul-jelöltek önként visszaléptek Lucius Domitius Ahenobarbuson, Cato nővérének, Porcianak férjén kívül. E körűi csoportosúlt az egész nemesség; és Ő hangosan fenyegetődzött, hogy ^.Caesartól seregét és tartományát elveszi. Annál merészebb volt Caesar, kinek tervei egészen tartományain és seregén alapúltak, mindent meg<) Dió 39. 23; Seneca controv. 5. 30. 4
