Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

10. Cicero száműzetése és Catónak Cyprusba küldetése.

58—56. Kr. e.

Végre valahára — mint tréfásan vagy gúnyolódva mondák — Caius és Julius Caesar viszályteljes consulsága vége felé közeledék. Az optima- ták szabadabban lélekzének föl; félelmetes ellenüknek ugyanis Rómát el kellvén hagynia, távollétében ismét némit nyerni reményiének. Az eszélyes ellen azonban jól értett ahhoz, hogy még elutazása előtt elvonjon tőlök minden erőt Cicero számkivetése és Cato eltávolítása által. Cicero visszavonulása és néhány meggondolatlan nyilatkozata által (p. G. Antonius védelme alkalmával) eléggé értésére adta, hogy a hatalom birtokosának eljárásával épen nem ért egyet, és hogy csak félelemből hallgat; az utóbbi az ellenállás kötelességét eléggé hangosan hirdette. Caesar Ciceróra halálos ellenségét, Clodiust bocsátotta. E czélból plebeiussá tette őt és igy megnyitotta előtte az útat a néptribunságra. Clodius a következő évre néptribunná lévén, azonnal bevádolá Cicerót a Catilina-párti összeesküd- tekkel szemben követett törvényellenes eljárása miatt. Miután pedig a csüggeteg szónok félelem- és balga könnyenhivőségből minden ellenállást elhanyagolt, nyomorult meghunyászkodása a fenyegető veszélyt nem volt képes elhárítani. Védőjének, Catónak, tanácsára a per vége előtt távozott, s igy Rómától 400 mértföldre száműzetett.1)

Alig utazott el a számkivetésbe Cicero, midőn Clodius magához hivatá Catót és kijelenté előtte, hogy őt a legbecsületesebb rómainak tartván, tényleges bizonyságát akarja adni iránta való bizalmának. Sokan járnak a cyprusi király, Ptolemäus ellen indítandó hadnak parancsnoksága után, (kinek országát semmitmondó ürügyek alatt el kell kobozni); ő azonban egyedül őt tartja arra méltónak, és szívesen teszi neki e kedvezést. Cato e gúnyos ajánlatnak valódi okát legott felismervén, felpattanva monaá: „Ez álnokság és gyalázat, nem pedig kedvezés számomra!“ Mire Clodius dölyfösen és megvetőleg válaszolá: „Ha nem mégy szívesen, úgy épen kedvetlenül kell menned“, és az ajánlatot a népgyülés elé térj észté. Ez elhatározá, miszerint Cato egy quaestor kíséretében praetori hatalommal Cyprusba küldessék a végett, hogy Ptolemäus királyt országától megfosz- sza. E mellett még egy száműzött pártot kellett Byzanziumba visszavinnie, ott a villongást lecsendesítenie és az egyetértést helyreállítania. Az elkobzásra a legnagyobb okot a cyprusi király igen sok kincse szolgáltatta; épen Clodius pedig azért esett rá, mivel Ptolemäus egykor őt a tengeri rablóktól nem hozzá illően akarta kiváltani. Cyprus ezen elkobzására a jog látszatát megadta a cyprusi és egyiptomi mindkét Ptolemäus44

») Plut. 34. 35; Caes. 14; Dió 88. 17; Cic. ad Att. 1, 16; 3. 15.