Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
39 bán e miatt a városon kivül kellett volna maradnia, de egyszersmind a consulság megszerzése végett személyesen kell vala megjelennie, azon kedvezményre kérte a tanácsot, hogy engedtessék meg neki a jelenlét a consulság megszerzésére. Cato észrevevén a tanács hajlandóságát a kérelem megadására, a kedvezmény megadása ellen egész a nap lementéig beszélt, úgy, hogy a fölött többé nem szavazhattak. Caesar felhagyott a diadalmenettel és megjelent Rómában. Hogy most választása biztos, mindenki tudta. De ki legyen consultársa? Caesar megígérte a gazdag Luccejusnak saját közbenjárását azon esetben, ha mindkettőjük érdekében a nép megvesztegetésére vállalkozik. — Az optimaták épen úgy gyűjtöttek pénzt jelöltjük Bibulus számára. Cato maga is azt hívén, hogy ily veszélyes válságban a törvény tisztelete a haza megmentésének utána tehető, beleegyezett a szavazatvásárlásba. 0, ki annyiszor kijelenté, hogy minden ily törvénytelenség ellen életével áll jót, az eljárás ellen nem tiltakozott. — Senki sem utasíthatja ugyan vissza e miatt tőle a kemény szemrehányást, mindamellett Cato a körülményeknek az ő szemeiben nyomasztó szükségével mindenesetre menthető. Mi legalább nem látjuk be, miért kell épen az ő sokkal csodáltabb ellenét bámulva dicsőíteni, midőn a fennálló intézmények lerontására tartózkodás nélkül minden törvénytelent felhasznál: s miért kell megvetésre méltó -gyalázattal kisebbíteni épen Catót, mivel a kihívó törvénytelenségtől ostromoltatva, s a fennálló intézményekért való küzdelmében elcsüggedve, egyszer eltér a törvényestől. Csodáltatást nem kívánunk Cato részére, de igen is figyelmet. — Az 59-ik évre Caesar és Bibulus consulokká választattak.1) Caesar minden hatalmat egy pontban egyesítvén, a mit senki sem tartott lehetőnek: Pompejusnak Crassussal való kibékülését ő végrehajtotta. A helyett, hogy egjmást féltékenység által kölcsönösen feltartóztatták volna, szövetséget kötött e három férfiú, hogy czéljaikat kölcsönös gyámolítással közösen mozdítják elő. Mennydörgésként találá e nem várt triumvirátus az optimatákat, kik kevéssel előbb hatalmasabbaknak hitték magokat, mint valaha. Igen későn ismerte fel Cato, hogy nem az ellenségeskedés, hanem Caesar és Pompejus barátsága teszik tönkre az államot. Baljóslataira nem is figyeltek. A nemesség egyik leveretése után a másik következett; míg végre megérdemlett megvetéssel Caesar a nemességet, mint az államgépezet haszontalan tagjait, egészen elhanyagolta és félrelökte. Benne mesterökre találtak.2) ») Plut. 31; Caes. 13; Dió 37. 54; Suet. Caes. 18. 19; Gell. 4. 10; App. 2. 432. Plut. 31; Caes. 13; Pomp. 47; Crass. 14; Dió 37. 50. 57; Liv. ep. 103; Suet. Caes. 19; Vellei. 2. 44.
