Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
góg csapatai rendelkezésére állának? így kelle a dolgoknak fejlődniük a Kr. e. megkezdett 61. évben és a következőben.1) 8. Cato és Pompejus. 61—60. Kr. e. Pompejus, a ki mindig a törvénytelen hatalom után törekedett, de a lei nyíltan soha sem akart arra törvénytelen eszközöket használni, Ázsiában való dicsőséges hadjáratából január végén Rómában termett. Megérkezése alkalmával seregét Brundusiumban hagyta hátra. Caesar, addigi helyettese a fővárosban, Spanyolországban volt. Pompejus, a ki csak kevéssel azelőtt birodalmak sorsát rendezé, egészen a haragos optimaták kezeiben volt, kik jobban félvén tőle, mintsem érdemelte, aggódó várakozással nézének elhatározásai elé. Hogy oly könnyen szánja el magát a visz- szatérésre, és hogy mint magánember fog visszatérni, senki sem merte reményleni. Kérelmének sorsát félig-meddig előreláthatta; mert Cato a nemesség szóvivője, már az előbbi évben mindennek ellenszegült, a mit Pompejus maga, vagy a mit más valaki Pompejus érdekében kívánt. Cato- és Pompejusnak össze kellett ütközniük; ők a legegyenesebb ellentétek voltak. Szerencsétlenségére Pompejus a legfőbb hivatalokra már oly korban jutott el, a mikor mások csak kezdenek azok megszerzésére törekedni. 0 már mint ifjú, pályafutásának oly czéljához ért, a mely különben csak római férfiú számára volt kitűzve. Ha tovább akara jutni, azonnal törvénytelen talajra kelle lépnie. Vele szemben állott Cato, a ki minden rendkívülit szerencsétlenségnek tartott; ő mint a törvény szigorú őre, ennek érdekében feltétlen hódolatot követelt, hogy ismét helyreállítsa a törvény tiszteletét. Miként vala ez máskép lehető, minthogy Cato kérlelhetetlen ellene lett Pompejusnak. így elleneszegűlt, midőn még 62-ben Caesar ajánlatára a nép megengedte Pompejusnak. hogy a circei játékok alkalmával a borostyánkoszorút és a diadal-ékességet, a színjátékoknál pedig a koszorút és a hímzett tógát, a curuli tiszthatóság e jelvényét, viselhesse; továbbá meghiúsította Pompejus kérelmét, midőn ez ugyanazon évben a tanácstól a consulatus ügyében való választó gyűlésnek visszatértéig elhalasztását a végett kérelmezé, hogy Pisót a consulság megszerzésében segíthesse. A tanács többsége hajlandó volt a kedvezmény megadására, Cato azonban föllépésével rábeszélte a tanácsot a kérelem megtagadására; nem ugyan azért, mivel az elhalasztást fontos következményűnek tartotta, hanem hogy megmutassa Pompejusnak, miszerint neki a rendhez épen úgy kell alkal- *) *) Plnt. Caes. 9. 10; Cic. 28; Síiét. Caes. 6. 40; Liv. ep. 103; Cic. de harusp. resp. 3. 17, 18, 21; pro Mii. 6. 22, 27, 31, 32; Ascon. ia Mii. 6. 33; pro Sest. 54; pro dóm. 40; ad Att. 1. 12, 13. 14; ad fám. 1. 9; ad Quint, fr. 2. 1; Senec. ep. 97 ; Javénál. 6, 330.