Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
31 tenni, és semmi sem oktalanabb, mint ennek hálájára azért számítani, mivel egy zsíros konczczal pillanatra szája betömetett. Róma utcza-nép- sége az ajándékokat szívesen fogadá, a nélkül azonban, hogy őt vezéreitől, kik ezt és még sokkal többet jogként követeiének számára, hosszú időre a tanácshoz lehetett volna vonni, mely neki ezt ez egyszer szívesség gyanánt adá. Az ellentétes érdekek előmozdítására szolgáló kölcsönös segély viszonya sokkal jobban tetszett a népnek, mint az optimataknak, az ő természetes ellenségeiknek, kiváló és szükségszülte leereszkedése. A birtokos osztály s a lovagok, kik előbb vagyonuk miatti aggódásukban rövid időre Cicero mellé csoportosultak, most szokatlanul előtérbe jutván, a tulajdonképi néptömeget egyidőre visszaszorították, mely az összeesküvés fölötti ijedtségét elvesztvén, ismét kegyenczéhez, Caesarhoz fordult, a ki a római nép jogait az optimatakkal szemben oly merészen védelmezte. S ez mindenben szolgálatukra állott. Caesar néhány nap múlva a tanácsra rettenetesebb volt, mint Catalina összes csatlósaival. A pártok harcza újúlt hevességgel megkezdődött. A Pompejussal való legközelebbi küzdelemben győzött ugyan a nemesség, alapjában azonban ismét csak Caesar húzott onnan hasznot.1) 6. Cato mint néptribun. 62. Kr. e. Miként Cato gyanitá, Mettellus csakugyan azért ment, hogy pártfogója, Pompejus érdekében, uj törvényjavaslatot vigyen keresztül. Nemsokára ugyanis tribuni tisztének elfoglalása után azon indítványt tévé a tanácsban, hogy Pompejus lehető gyorsasággal a Catilina által veszélyben forgó Róma megmentésére Italiába hivassák vissza. Az állam sorsa ez által Pompejus kezébe lett volna letéve. Cato, az optimatak szóvivője, először teljes mérséklet- és nyugalommal fordult Metellushoz, s mig egy részről kérésekkel igyekezett őt indítványától visszaterelni, más részről kifejté előtte, hogy egyébként is az ő régi nemzetsége mindig híven az aristokratákkal tartott. Midőn azonban Metellus ezt a félelem nyilvánulá- sának tartván, dölyfösen és megvetőleg arczátlan fenyegetésben tört ki, és avval kérkedett, hogy ezután a tanács ellenére mindent keresztülvisz: akkor Cato is megváltoztatta hangját, arczkifejezését és beszédét, indulatosan erősitgetvén, hogy mig ő él, Pompejus nem jön fegyverrel Rómába. — Ezzel a csata megkezdődött. Metellus a nép elé akará vinni indítványát, hogy ennek segítségével vigye keresztül, a mit a tanácsban nem érhetett el. Mindkét részről előkészületeket tevének a nópgyülésre, melynek kime>) Plut. 22. 23. 26; Sáli. Catil. főleg 51—53; Plut. Caes. 8; Cic. pro Murena 14; pro Sest. 38; Vellei. 2. 35.
