Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
22 4. Néptribunná uálasztása és Muren a pere. 63. Kr. e. Lucullus már majdnem három éve a város előtt állott, hiába keresvén módját, hogy megnyerje az engedélyt triumphatorként bevonulni Rómába. Caius Memmius meghiúsította minden kísérletét és inkább Pom- pejus tetszésének elnyerése végett, mint magán gyűlöletből folytonosan pörbe keverte őt. A diadalmenetért való küzdelem pártküzdelemmé is leve; Lucullus érdemeinek elismerése által Pompejusé kisebbedett. Az ari- stokratia az első köré csoportosult, a demokratia az utóbbi mellett foglalt állást. Cato az előbbinek segített. Memmiust ugyanis hevesen megtámadván, végre arra kényszerité, hogy a vádtól elálljon. Lucullus, Cato mostoha húgának, Servilianak férje, ezután mint győző a szokott ünnepélyességgel vonult be Rómába.1) Az aristokraták azonnal észrevevék, hogy Catóban elveik és jogaik erős harczosa tért vala vissza, miért is fölbátoritották, hogy a legközelebbi évre a néptribuni tisztet szerezze meg. 0 azonban még az állam viszonyait nem látá oly veszélyeseknek, hogy annak biztonságára e hivatal tekintélyét tartotta volna szükségesnek maga számára, ügy gondolkodott, hogy csak sürgető szükség esetében kell megmentésére vállalkoznia, mint az orvosnak, a ki csak válságos körülmények idejében alkalmaz különösen erős orvosságot. Pompejus még igen messze volt, és hogy az ő távol- léte alatt Pompejus híveinek czélzatai és szándékai meghiúsíthatok — a nélkül, hogy ő tribünné legyen — arra Lucullus diadalában elég biztosítékot látott. Cato e rövid pihenést arra akará használni, hogy bölcsészei- s könyveivel ismét egy időre háboritatlanúl a tudományoknak éljen mezei jószágain, Lucaniában. Barátaival épen útban volt, midőn egy nagy csapat teherhordó állattal, podgyászszal és rabszolgával találkozott. Kérdésére, hogy kiéi azok, azon feleletet nyeré, hogy Quintus Metellus Neposéi, a ki Pompejus hadseregétől jő, és a tribunság megszerzése végett megy Rómába. Rövid meggondolás után Cato meghagyá kísérőinek, hogy térjenek vissza, és midőn azok e fölött csodálkozának, így szóla hozzájok: „Nem tudjátok, hogy Metellus üres meggondolatlansága miatt már magában félelmetes; most azonban Pompejustól küldve, villámként csap le és az állam ügyeiben egymásután mindent felforgat. Nincs idő a Múzsák számára és az útazásra. A becsület kivánja e férfiút megtanítani, vagy a szabadságért való küzdelemben dicsőén meghalni.“ Barátai rábeszélésére mégis tovább folytatta útját; a tartományban való rövid tartózkodása után azonban visszatért Rómába és mindjárt a következő reggel a fórumra ment, hogy magának a tribunságra szavazatokat szerezzen, ügy látszik, hogy ez egyszer a nomenclator (névszólító) segítségét sem vetette meg. Remény!) Plut. 29. Lucull. 37.
