Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
7 //. Politikai és társadalmi állapotok. Róma, az állam képviselője és az egész birodalom sorsának intézője, szomorú állapotban volt. A demokratia és aristokratia alapelvi küzdelmei a személyes uralomvágy kielégítésére irányúit tusává fajúltak. A pártok az egyesek nagyravágyásának eszközeiül szolgáltak, vagy ha ilyenekül szolgálni nem akartak, a legmegvetettebb bánásmódban részesültek. — De nem is érdemeltek jobbat nyomorult cselszövényeikkel s alkura kész megvásá- rolhatóságukkal. Törvény és jog nem valának ugyan még a durva, erőszak által helyettesítve, de már most megvetve. A törvény csak politikai czé- lokra vétetett elő s igazságot nyert az, a ki ügyesen tudta pénzét felhasználni. A választásoknál és a törvényszékeknél a megvesztegetések és alattomosságok semmiféle nemétől sem irtóztak. Nehéz volt volna eldönteni, vájjon a senatusi bírák vagy a proletár választók adták el magokat gyalázatosabban. A fővezéri állások, melyeket előbb az aristokraták dicsőségszerzés végett igyekezének megtartani, most gazdagodás és zsarolás végett kerestettek. Birtok és tőkepénz ijesztő módon szaporodott. A Sulla- féle proscriptiók néhány előkelő részére iszonyú javakat juttattak. A lovagok és más előkelő uzsorások rendkívüli üzérkedései a pénzaristokratiát czélozák. Nemesség és 'alsóbb néposztály egyenlően romlott vala; a középosztály, az állam valódi ereje, majdnem egészen eltűnt; a szorgalmas iparost és földmivest az akkor ismert föld minden részéből összegyűlt számtalan rabszolgasereg nyomta el. A kis földbirtok annyira meg volt terhelve, hogy legtöbbször a hatalmas szomszédé lett. Misem maradt tehát más a kisbirtokosoknak hátra, mint élelmöket a hadseregnél vagy a fővárosban keresni, a hol amaz éhező pórnéphez sülyedének le, a mely annak vala testtel-lélekkel lekötelezve, a ki őt táplálni s gabona-adományozásokkal nyugalomban tudta tartani. Hogy a tétlen emberek e romlott tömegében mindenféle bűn mutatkozott és ápoltatott, csak természetes. Hasonló romlásra vezetett az egyesek iszonyú gazdagsága. Esztelen pazarlás, a legkikeresettebb élvezetkeresés és elfajúltság vonzották őket, melyekben mestereik a görögök romlott ivadékai valának. Rendkívüli gazdagság és határtalan szegénység az erkölcstelenítő rabszolgaviszonyokkal vegyest, a tiszteletre méltó családélet az iszonyú erkölcstelenség következtében megsemmisítve vala. A politikai élet alapja: az egyesnek feláldozása az állam érdekében ép úgy eltűnt, mint a társadalmié: a középosztály, és seinem Uebergange von der republicanischen zur monarchischen Verfassung. Th. 5. Königsberg, 1841. — A rómaiak története. Irta Mommsen Tivadar, ford. Toldy Istv. Hetedik kötet. Budapest, 1877. — Petrovich F.. Az ifjabb M. P. Catóról. (Budapesti II. kér. kath. főgymn. 1878/9. évi ért.) .A czikkecske czélja a Catóról mondott helytelen ítéleteket megigazítani.“ — Az eredeti forrásokra való utalás egyes fejezetek közben avagy végén történik.
