Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
109 csőségre. Ezt azonban külöribözo utón érték el. Caesar nagygyá lett jótékonysága és adakozósága, Cato becsületes élete által. Amaz híressé lett könyörülete és szelídsége által; ennek szigorúsága méltóságot és tekintélyt szerzett. Caesar elnyerte a dicsőséget ajándékozás, segedelem és megbocsátás által, Cato az által, hogy semmit sem adott. Az egyik a szerencsétlenek ótalma, a másik a gonoszok romlása vala. Amabban az ügyességet, ebben a szilárdságot dicsérték. Végre Caesar hozzászokott feszülten dolgozni, őrködni, barátai ügyeire való figyelemből a magáét elhanyagolni, semmi dologról sem feledkezni meg, a mi ajándékozásra méltó vala. Nagy hatalmat, hadseregeket, új csatákat kívánt, a hol ügyességét ragyogtathatá. Cato ellenben igénytelenségre, fegyelemre, erkölcsre, főleg pedig szigorúságra törekedék. 0 nem vetélkedők a gazdaggal gazdagságban, sem a pártkeresővel a pártosságban, hanem a hatalmassal a derék- ségben, a szerénynyel a becsületességben, az önzetlennel az önmegtartóztatásban. 0 inkább akart jó lenni, mint jónak látszani. Azért mennél kevésbbé törekedett a dicsőségre, annál inkább elnyerte.“1) Cato megvesztegethetetlensége és szilárd becsületessége ritka erény volt az akkori rómaiak között. 0 a tisztségeket is a tisztség érdekében kereste. Meg akarta mutatni, hogy milyennek kell a tisztviselőnek lennie, s fokról-fokra lépve növelni akarta szava súlyát a senatusban, a hol a törvénytiprók irányában napról-napra erélyesebb ellenzékre volt szükség. Cato valamennyi kiemelkedő kortársai közűi leginkább arra törekedék, hogy ne állásának érdekeiért, még kevésbbé magán czélokért harczoljon és dolgozzék, hanem hogy csupán a haza jólétéért cselekedjék, melynek számára egyedül a köztársasági forma megtartására gondolt: a köztársasági felfogást föltétlenül szükségesnek tartván az állam boldogságára és jólétére. Pedig a köztársasági forma is csak addig vala jó, míg egyes nagy férfiak jó szellemként igazgatók és irányozák az állam gépezetét. A tapasztalat igazolta, hogy a nemzetek kormányzata rendszerint az azokat alkotó egyének visszfénye, s hogy az államok értéke és ereje nem annyira az intézmények alakjától, mint inkább polgárainak jellemétől függ. Ha a szabadság szilárd alapja egyéni jellemre támaszkodik, ez leend ugyanakkor a társadalmi biztonság s a nemzeti előhaladás egyetlen szilárd biztosítéka. Az államoknak szilárdsága, az államok létének biztosítása csak másod sorban függ a szervezet minőségétől, első sorban és mindenekfelett a polgárok erkölcsi minőségétől függ. Kortársai valamennyien gondolhattak saját hasznukra és dicsőségükre, Cicerót sem véve ki, a ki magával elhitetni és másokat rábeszélni igyekezett, hogy azt, a mit magáért tesz, a hazáért teszi : míg i) i) Plut. 1—3. 7. 11. 12. 15—19. 21. 24. 3G—38. 48. 52. 54. 73. Dió 37. 22, 40. 58; Cic. ad. Att. 0. 1, 4; pro Mar. G. 14. 2G. 28—31; pro dorao 8, 9; Bell. Afr. 88; Sáli. Catil. 54.
