Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1884
A messzelátó. Az emberi test szervei között egy sincs olyan, mely a szemmel tökéletesség és sokoldalúság szempontjából ki- állaná a versenyt. Az egészséges szem a legtökéletesebb látószer, melyhez hasonlót előállítani ember nem képes. A szem a végtelen mindenséget, a roppant városok, emberek és épületek tömegeit, az erdőket, hegyeket, folyókat, mindent, a hová eljuthat, egy képbe tud összefoglalni ; fel tudja ismerni nemcsak a nagyobb és közel álló, hanem a kisebb és messzebb levő tárgyak körvonalait is. Ámde semmi sem tökéletes az ég alatt! A szemnek is megvannak a maga fogyatkozásai. Működése korlátozva van azon úgynevezett látási szög által, mely alatt az ész- reveendő tárgy széleiről jövő sugarak esnek a szembe. Ha ezen szög kicsi, pl. kisebb 2"-nél, akár a tárgy kicsisége, akár annak túlnagy távolsága miatt, akkor a tárgyat szabad szemmel nem láthatjuk, akkor optikai segéd-eszközökhöz kell folyamodnunk. Az első esetben a nagyítót, a másodikban a messzelátót kell használnunk. A messzelátónak az astronomiában az a czélja, hogy a mérhetlen messze levő égi testekről hozzánk jutott párhuzamos sugarakból minél többet fogjon íel, s e sugarakat egy képpé egyesítse, mely kép azután lencse vagy prisma segélyével vizsgálható. Akár azért történik a vizs- gálas, hogy az egyes csillagok egymáshoz való helyzete megítélhető legyen, akár azon czélból, hogy Spektroskop segélyével azok chemiai elemzése keresztülvihető legyen: mindkét esetben — az elsőnél a szoros érteményti astro- nomiai, a másodiknál, az astrophysikai megfigyeléseknél — mulhatlanul szükséges, hogy a kép a lehetőségig éles és hibátlan legyen. E czélt az astronomia tükrök vagy szin- telenítő lencsék segélyével éri el. 1
