Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

70

— Azokon kiviil, a mik az ifjúságot a nemes és nagy tettek utánzására, megszivlelésére és akarati elhatározására buzdíthatják, halljátok csak, mi a további tervem, folytatá Trajanus. Még sok szegény polgár van a római birodalomban. Ezek alig neveltethetik gyermekeiket. Épen nálok akarom megkezdeni az adakozást. Kérésre nem várok. Az ilyféle jótétemények csak félértéküek. Egész jótevője akarok lenni a római népnek, s ezen ajándékozást a vidéken is folytatom.

— Ha az állam emelkedni akar, monda Quintilianus, nem felülről, hanem alólról kell kezdenie a gyámolítást; az alsó osztályúak szegénységén kell enyhítenie. A szegénység űzi őket igen sokszor a romlásba. Az ilyenek nevelését kell az államnak átvennie, nehogy azután akadályozzák .előhaladását. A büntetések- és biztonsági szabályokban mindig akad valami barátságtalan s lealázó. Az alsó osztály elkorcsosulása sir, mely kigőzölgésével az egészségesebb tartományokat is megmérgezi. Ha szabad még egy kérést hozzád intéznem, légy kegyes egy árvaházat is építtetni. Mily sok gyermek fut- kározik ide s tova éhesen! Soknak atyja életét áldozta fel a hazáért, s most a haza nem akarja táplálni gyermekét. Athénében oly férfiaknak árvái, kik a haza körül érdemeket szereztek maguknak, állam- költségen neveltettek a prytaneumban. A dicső Nerva is közköltségén neveltette azon mindkétnemü árvákat, kik szabad, de szegény szülőktől származtak. Az elhagyottak iránt tanúsított szeretet nem fog-e tiszteletet szerezni nekünk s nem fog-e megkülönböztetni a barbároktól ?

— Köszönet eszméidért Quintilianus; terved tetszik, szóla Trajanus. Nem sokáig várunk kivitelével. Gondolkodjál csak berendezése felől. A mi a költségeket illeti, sietek mielőbb beszerezni. És most, barátaim, nyújtsátok mindhárman kezeiteket s Ígérjétek meg, hogy velem egyesülve, minden erőtökkel igyekeztek a haza jólétét előmozdítani. Te, kedves Secundusom, segíts tovább is okos belátásod- és bölcs gondoskodásoddal az állam külviszonyait vezetni s a társadalom ügyeit szabályozni; segítsd a jogot és az igazságot kiszolgáltatni, az önkényt elűzni! Te, • kedves Quintilianus, légy ezentúl is szellemi kormányosa a rómaiaknak. Miként a kormányos a hajóban hátúi ül, úgy vannak idők, midőn a tanítók is a világtól kevéssé becsültetnek; ennek daczára azonban ők azok, kik a hajót a nép boldogságához kormányozzák. Tisztelem működésedet; tartsd meg továbbra is buzgóságodat! — Te, kedves Tacitus, ki mély pillantásoddal oly örömest tekintesz a múltakon át, mutogasd a régi idők tűk-