Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
—---------------------------------------------belő le ? A dicső város rabszolgafészekké lett. Semmivé lett a régi büszke polgári érzés; nincs egyéb benne a csúszás-, mászás- és hízelgésnél. A ki szerencséjét meg akarja alapítani, annak alávalónak kell lenni; a ki emelkedni akar, annak a porba kell magát vetni. A hazafiság felségsértés, mig a valódi gonosztevők fény- és büszkeségben járnak ide s tova. Tisztességgel jár elvonultságban élni azoknak, kik a zsarnok villámától sújtattak. Mennyire lesűlyedt a tanács Claudius idejében? És most? Nincs-e több elszomorító mint akkor? Nem holt váz-e a tanács, melylyel Domitianus játszik; nem vált-e Róma számos kiaszott növények helyévé, melyek az örjöngőnek lábnyomai alatt letiporva összezsugorodnak? — Igen, igen barátom, mondá Epiktetos; sajnos, hogy igy van. De nem a zsarnok rontotta el Rómát; Róma önmaga által sülyedt oly mélyen, hogy tetszhetik a zsarnoknak! — Vajha visszatérhetne a szabad köztársaság ideje, feleié Pli- nius, melyben még valódi római szellem vala észlelhető! — Nem a köztársasági forma teszi azt, úgymond Epiktetos. Ez is csak addig vala jó, mig épen egy nagy férfiú, mint Perikies vagy mások jó szellemként igazgatók és irányozák az állam gépezetét. Nem a régi köztársaságra van nekünk szükségünk, hanem szabad, erős, nemes népre, egy szeretetreméltó bölcs fejedelemre, a ki kedveli népét, s a kit viszont ez is őszinte bizalommal és engedelmességgel tisztel meg! — Csakugyan ez az én véleményem is, jegyző meg Quintilia- nus. Vajha Róma minden tanítója ily bölcseséggel bírna; s vajha e tanok az iskolák által az életben is elterjednének! — Könnyelműen veszik az emberek manap a tanítói hivatalt, válaszoló Epiktetos, a mely pedig oly nagy és oly fenséges! Tanítónak lenni annyit tesz, mint korát megérteni s a jövő számára munkálkodni. Nem a tantételek és szabályok megtanulása itt a fő. Nem. Mutasd inkább életed által, hogy valami lettél: akkor léphetsz föl mint tanító; akkor tehetsz másokat is valamivé. Egyáltalában nem elég, hogy valaki tudós legyen, ha az ifjúságot tanítani akarja. Ide hivatás szükséges. Példa Sokrates és Zeno. — Már pedig ki számlálhatná meg — mondá Plinius — ama hízelgőket és gépszerűen foglalkozókat, kiket Domitianus zsarnoksága már eddig is teremtett ? — Ne aggódjatok! bátorítá őket Epiktetos. Hitem, hogy a szabadság hajnala nem maradhat el: ha ugyan az emberi méltóság napja a rómaiaknál egészen le nem áldozik! 51
