Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
46 kodása alatt a római nép igen sokat szenvedett. Quintilianus is gyászosan érezte az uralkodás megváltozását. Mig előbb a jog, igazság és az emberszeretet ékesítette a császári trónt, most az őrültségig vitt kegyetlenség, jogtalanság, üldöztetések és mindennemű bűnök tetézek szégyennel azt. Quintilianus a nyilvánosság teréről mindinkább visszavonult s egészen családi körébe zárkozott, melyet egy új élettárs és nyolcz éves kedves fia szeretete fűszerezett; ezenkívül a tudományok művelésében keresett ás talált foglalkozást, üdülést és vigasztalást. Egész lelkesüléssel dolgozott „Institutiones oratoriae“ ez. művén, melybe mindazt belefoglalni akará, a mit csak a szónoklati nevelés megkíván, s a melyben egy tökéletes szónok tiszta képét igyekezett felállítani. A műnek egykor fia Paulus számára kelle segítségül, örökségi birtokul szolgálnia: minthogy semmiféle vagyont sem hagyott volt örökségül neki.1) Egykor rászánta magát, hogy meglátogatja Plinius barátját tus- ciai villájában. Épen az árnyas fák között sétálva találta őt. Quintilianus nagyon meg volt lepetve, midőn tanítványát csak egyedül és szomorúságtól leverve látá. De fájdalmát legott feledni látszott Plinius, a mint Quintilianust megpillantotta. A szokásos üdvözlések után beszélgetéseik közben Quintilianus barátja levertségének okát kérdezé. Plinius Helvidius halálát említette, a nemes, de szerencsétlen férfiúnak Domitianus által halálra üldöztetését. Helvidius ugyanis Pliniusnak testi-lelki barátja vala. Biztosította ugyanekkor a volt tanítvány Quintilianust, hogy Helvidius családjáról tőle telhetőleg fog gondoskodni. Erre Quintilianus megölelte Pliniust s igy szólott hozzá: — Nem akarlak mentési munkádtól visszatartóztatni, de nem szűnöm meg kérni az égieket, hogy védjenek Domitianus zaklatásától; borítsanak lepelt szereteted fölé és tegyék látatlanná a kémseregtől nemes tetteidet! Egyéb beszélgetések és barátságos étkezés után, melyet a villa kellemes fekvésű helyén tartottak, Quintilianus visszatért Rómába. Mélyen megrendíté őt a Pliniussal tartott beszélgetés. A legkeményebb megpróbáltatás azonban saját házában várta őt. Szeretett Pau- lusa ugyanis beteg vala, s a nagy féltés izgatottá tette Quintilianust. A mit csak egy gyöngéd atya tehetett, mindent megtett. De minden ápolás hasztalan vala; a halál zsákmányúl ejtette azt! *) *) Ámbár Quintilianus Vespasianus által a terhesebb anyagi gondoktól biztonságba helyeztetett, mindazáltal azon gazdagság, melyet az emberek (Ju- venalis satir. szavai után) róla hireszteltek, bizonyára költemény volt.
