Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

44

— Ti — monda nekik Titus — rossz módot választottatok írj uratok kegyének megszerzésére.

— Mi nem tekintünk az emberek kedvezésére, feleié Rufus. A haza üdve volt czélunk tettünknél; fenyegetve láttuk trónralépted által s megesküdtünk azt megmenteni. Készek vagyunk a halálra!

Ti magatok akartatok bizonyára trónra lépni, mely mégis csak a sors ajándéka. Ezt kényszereszközök s vérontás által ostromolni legalább is szomorú szerencse, mely soha sem terem jó gyümölcsöt s csak esztelen őrültségtől telik ki. Nem a halál lesz sorsotok, hanem fogság, örök fogság, hogy érzéseiteket és hamis elveiteket megváltoztatni tanuljátok — mondá Titus.

— A bilincsek gyenge büntetések lesznek számunkra. Szivünk szabadon ver keblünkben. Szívesebben választjuk a testi fogságot, mint a szellem fogságát, feleié Ennius.

— Vannak czinkostársaitok ? kérdé Titus.

— Vannak — úgymond Ennius — de lealázónak tartjuk azokat megnevezni. Mint szabad férfiak esküdtünk össze. Sohasem fogjuk magunkat elárulni; hallgathatunk és meghallhatunk. Te magad is gyűlölöd az árulók föladásait!

— Erre Titus magában:

— Zeusra mondom, itt egy pár rómaira találtam, kiknek még régi római vér forr ereikben!

Ezután hangosan a patríciusokhoz fordulva mondá:

— Nagyon sajnálom, hogy férfias bátorságtokat mint fegyvert fordítottátok ellenem. A nép kívánja halálotokat, én kívánom a ti ragaszkodástokat! Gyűlöletetek nyugtalanít engem. Büntetéssel ugyan ártalmatlanná tehetném azt, de ki nem olthatnám. Jó, itt van fejedelmi jobbom a bocsánatra! A büntetést elengedem. Férfias eljárásom, reményiem, bizalmat fog kelteni bennetek. És hogy a koszának és megbántottságnak még nyoma se maradjon, ma este vendégeim lesztek; anyádnak pedig, Ennius, megizentetem, hogy szabad és minden veszélyen kívül vagy!

— Ily szeretet és nagylelkűség előtt meghajtom ama térdet, mely még ember előtt soha sem alázta meg magát, mondá elérzé- kenyülve Ennius.

— Szavad megszégyenítve földre szegez, feleié Rufus. Soha sem győztél volna le karddal, de szelídséged e tette által megnyerted szivemet. Jóságodért mindenha hálás leszek. Belátom, hogy jótevő kezed a haza üdvét fogja munkálni.

Ezután mindkét patrícius a császár asztalához készülő, mely-