Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
18 fáradtság- s lemondással jár; de a gondos házi no szívesen hozza ez áldozatot azokért, a kiket szeret.. . Valóban szerencsés vagy Quinti- lianus, hogy ily drága gyöngyöt találtál! — Sok asszonyi nemes kő van még elrejtve Rómában, válaszolá Qnintilianus; de gyakran mélyen a porban. A ki azt nem keresi s fényét nem vizsgálja, az előtt rejtve marad. Pedig érdemes a keresésre. A derék házi nő gondjai alatt megújul, átalakúl a ház; a rendetlenség és zavar lassan-lassan eltűnnek; a közjó gyarapszik. Fáradhatatlan kitartása gyöngéd tapintata, éber gondjai fölkeresnek minden hiányt, behegesztenek minden sebet. Mig a férfi a család esze, a a szelid nő szive annak. A férfi tesz: a nő rendez; a férfi sebez: a nő gyógyít; a férfi ítél: a nő sejt és emlékezik. Szelid lelke irányt ad a férfi erőnek. Theseus bátran megy a szörnyeteg labyrintjába, de női kéz adja az ariadnei fonalat, mely vezérli és visszaviszi őt... — Valóban boldog vagy, folytatá Manilius; egészséges és vidám kedélyű. Szép pályatér nyilik számodra. Van hivatalod, melyet annyi odaadás — és önmegtagadással kerestél; tisztelnek, becsülnek, szeretnek. Van elégedett családod, mint keveseknek. Neked bizonyára nem kell oly gazdagság, milyennel annyian birnak! — Pályát választani — úgymond Quintilianus — kötelessége az állam minden tagjának. Tartozik ezzel a hazának, saját magának és övéinek; tartozik helyet foglalni, melyre munkássága kiterjedjen, akár lenn, akár fenn. A kinek helye üresen maradt, az a közjóra elveszett. — Igaz, feleié Manilius; de az előítélet és nagyravágyás alig játszik más téren oly kiváló szerepet, mint a pályaválasztásnál. Sokan vágyódnak a kényelem és dicsőség hazájába, hova igen gyakran csakis csúszva-mászva lehet eljutni, mint Parnassus meredek ormára. — Tagadni nem lehet, viszonzá Quintilianus, hogy Fortuna nem ritkán hátat fordít az érdemnek. Homeros vak volt és szegény; Plau- tus kézi malommal kereste élelmét; Agrippa kórházhan végezte életét; másrészről azonban az is bizonyos, hogy sok ember túlbecsüli magát, hogy sokkal többet érdemelt, mint a mennyit elnyert. Az ilyen elkeseredik az emberek és a Gondviselés ellen, mint a kik igazságtalanok voltak irányában. — A kebel kisded világában, szóla Manilius, időnként nagy viharok dúlnak s az indulatok hullámain a szív kisded sajkája nem egyszer hajótörést szenved. Fő az, minő kezekben van a kormány. Te okos kormányos vagy; életed verőfényes naphoz hasonlít. Valóban a szerencse kegyeltje vagy! —- Hála a Mindenhatónak azon ajándékokért, melyekkel elárasz-
