Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1881
34 Mehemed Ali 1838—42. négy expeditiót szervezett és küldött ki a felső Nílus vidékének kifürkészése végett. Az elsőben (1839) személyesen vett részt. Ez a kék Níluson fölfelé egész Fazogl-ig hatolt. A többi három expeditió megindítására a Bahr-el-Abiad teljes fölfedezése ösztönözte Egyp- tom egyed-uralkodóját. A II. (nov. 16. 1839-től márczius 30. 1840), Selim Bimbaschi és Thibaut vezetése alatt a felső Nil tartományokban egész az é. sz. 61/2°-ig haladt, a további haladásban a viz sekélysége miatt megakadályoztatván, vissza kellett térniök; a III. (nov. 23. 1840 ápril 18. 1841) a franczia mérnök D’Arnaud vezetése alatt működött, kit Sabitier, Thibaut és Werne Frigyes katona orvos kisértek, egész Gondokoro-ig jutottak el. AIY. (sept. 26. 1841. febr. 1. 1842.) D’Arnaud, Thibaut és Sa- batier vezetése alatt kevesebbel hatolt délfelé, mint a második, eljutott a Janker szigetig, mely az é. sz. 4° 42' alatt fekszik, tehát az eredmény alig 2°-kal több mint a másodiknál. Ezen expeditiónak köszönhetjük a Bahr-el-Ghasal és Sobat mellékfolyók fölfedezését és ki tudja, hogy minő szép eredményeket tudtak volna felmutatni, ha természeti akadályok nem tartóztatják fel őket útjokban. Werne, ki a kék Níluson kutatott, később Selim Bimbaschi adatai után a fehér Nílusnak egy térképét adta ki. Ezen expeditiók után, — melyek közül az egyik a mint láttuk az é. sz. 4° 42.' hatolt elő, és a fehér Nil eddig ismert felső részének jobb- és bal-partján fekvő tartományokat, névszerint: Schillukot, Dinkat, Nuert, Kyetscht és Barit bejárta-, az egyptomi alkirály, Said pascha, még egyet hozott létre, jól és gazdagon felszerelve mindennel a vállalat főnökére Gr. D’Escayrac de Lauture-ra bizta. Czélja volt a Nil források fölfedezése, de sajnos, hogy ezen expeditió, mely számos és a tudomány különböző ágaiból kiképzett tudósokat foglalt magában, melyhez, tekintve a felszerelést és a vállalat tudományos tagjait, nagy reményeket kapcsoltak, főnökének különös magaviseleté miatt még Egyptomot sem hagyta el.
