Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1881
23 káról pedig az utazók tudósítása után hallottakat beszéli el. Nagyon sajátságos két térkép maradt ránk tőle: egy kör alakú földkép, melyen Afrikát nagyon eltorzítja, mert nyu- gotról kelet felé fölötte hosszúnak, míg éjszakról délfelé igen rövidnek tünteti fel, mint minden e korbeli térkép. A föld- rajzirók egész Ptolemaeusig azon véleményben voltak, hogy Afrika a délinaptéritő körön innen végződik. Maga Edrisi is, ki minden szaktársait fölülmúlja, csak az éjszaki félgömböt hiszi benépesítve; a déli puszta, a nagy forróság miatt. Afrikának a közepére helyezi Quomr hegységet, melyből öt forrás két tóba egyesül. Ezen két tó 3—3 lefolyással egyetlen viz-mederben egyesül, melyből éjszakra a tulajdonképeni Nil, nyugotra a Ghánái Nil (Wangara) ömlik ki. Edrisi ezen térképe képezte alapját a következő századok térképeinek. Az arab utazók közt különös említést érdemel az eszes és bátor tangeri Ibn-Batula sheik, ki 1302 —1377. élt. (Ibn arabszó = ílu. a többes számban Béni vagy Benő = család, törzs). Ezen merész utazó utazása által nevezetes adatokat szolgáltatott a földrajznak, de fájdalom, csak egy kivonat kivonatja maradt ránk. 0 1324-ben hagyta el szülővárosát részint azért, hogy Mekkába zarándokoljon, részint azért, hogy megtudja, mennyire terjedt el az izlam, de a tudományról sem feledkezett meg, különösen a négerek tartományában tett útjánál, mert figyelmes észlelője volt a szokások és erkölcsöknek. 29 év alatt Európa, Ázsia és Afrika több országait és tartományait, a többiek közt Egyptomot Nubia határáig beutazta. A míg Egyptomban tartózkodott, kiváltképen a Nílust és torkolatát tanulmányozta. Igyekezett annak felső folyásához, esetleg forrásához eljutni, de a Nubia határán folyó háború ebben megakadályozta. Később 1352-ben a rettentietetlen útazót Afrika keleti partján Abesziniában találjuk, hol a vidékekkel megismerkedvén, d. felé egész Zanzibarig utazott. Az arabokkal egyidejűleg igyekeztek kutatásokat tenni és ezáltal a földrajzi ismereteket gazdagítani az olasz útazók is. Közülök, ki a Nil forrásainak felfedezése közül valamit tenni látszott, elsőnek tűnik fel 1483-ban egy Trevisani nevű velenczei tudós, ki ezen czím alatt: „De Nili origine et
