Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
I. A TEKINTÉLY ELVE NEVELÉSÜNKBEN, KIVÁLÓ TEKINTETTEL CSALÁDI ÉLETÜNKRE. ^Midiin hosszú tanulmány s fáradsággal gyűjtött tapasztalatok után azt a kérdést tettem föl magamnak: mi legyen alapja a nevelésnek, — a legkomolyabb gondolkodás után azt feleltem: a tekintély és az ebből folyó tisztelet! Dupanlonp. Mindenfelől hangzik a panasz a miatt, hogy nincs elv, nincs tan, nincs törvény, nincs intézmény, bármily szent, bármily üdvös legyen is az, mely meg nem támadtatnék; hogy egyeseknek, családoknak, nemzeteknek anyagi, erkölcsi jóléte ellen majd itt, majd ott kisebb-nagyobb merény el ne kö- vettetnék, vagy legalább ne terveztetnék ; szóval, hogy veszélynek vannak kitéve mindazon javak, melyeket az emberiség mindeddig szenteknek tartott, melyeknek birtokába jutni s melyeket, ha elérte azokat, megtartani a legnagyobb erőfeszítéssel is törekedett. És nem kell-e mindennek keserű valóságáról saját tapasztalatainknak napról-napra növekedő számából is azon meggyőződésre jutnunk, hogy annak a bajnak, betegségnek, mely hol ilyen hol olyan, de mindig megdöbbentőbb tünetekben jelentkezik, gyökere sokkal mélyebben rejlik, semhogy könnyű szerrel kiirtathatnék. Egyes nyilatkozatok, melyek tudományuknak, tapasztalataiknak gazdagsága és társadalmi állásuk által kiváló férfiak ajkáról elhangzanak, mint villám fénye, csak arra szolgálnak, hogy társadalmunk elsötétült látóhatárát annál kísér- tetiesebb, annál borzalmasabb színben tűntessék elénk. Az a beszéd, melylyel Moltke, Németországnak e genialis hadvezére, a német hadsereg szaporításának szükségességét a nem1
