Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880

331;

*

ez eszmény általános, absolut; következőleg a nyilvános vagy socialis nevelésnek sem lehet más eszménye. És „minthogy a szülök és gyermekek közti viszony azon gondolaton alapúi, hogy a gyermekek Isten ajándéka, kikért a szülőknek számolni kell egykor, kik szintén képmásai s a menyországra hivatváku (U. az, 40, 1.): önkényt következik, hogy az igazi keresztény szülők az ő fensőbb tekintélyökkel gyermeköknek e korabeli nevelésére is befolyni tartoznak.

Hiszen ha már egy Plutarchos méltán megrótta a nevelésről írt értekezésében azon szülőket, kik gyermekeiket mindjárt kis korukban nevelőre bízzák, azon tüzes és lobbanékony korukban pedig, melyben sokkal nagyobb szükségök lenne felügyeletre és gondozásra, mint volt zsenge eorukban, teljesen magukra hagyják: magukra hagyhatják-e gyermekeiket azon keresztény szülők, kik a keresztény világnézet alapján gyermekeik irányában oly főnséges, de egyszersmind oly lélekben járó jogoknak és kötelességeknek tudatában vannak ?

A még eléggé meg nem erősödött csemetéket a zivataros, viharos időjárás ellen karóval támogatjuk; és a szülők abban a korban, midőn az ifjú arra a térre lép, melyen részint annak sikamlóssága, részint saját tapasztalatlansága, gyöngesége miatt olyan nehéz neki azt az élet-tudományt megszerezni, melyet Tacitus oly találóan nevez „notitia vei rerum, vei hominum, vei temporum'1 -nak (Diai. de Orat.), — magukra hagyhatnák-e gyermekeiket?

Beköszöntött az ifjú életében azon kor, melyben, mint Heraklés, a váló úton áll; midőn, mint a forrásban levő bor, gondolkodásában, ítélésében még meg nem tisztúlt; midőn a lángoló képzelődés ereje, az izgatott érzékiség heve, mint Damoklés kardja, függ jövője fölött.

Beköszöntött az a válságos pillanat, midőn az ifjú lelkében csatázó szenvedélyek elpusztítással fenyegetik a legszebb erények veteményét; midőn a világ egy új Mephistóként a gyönyörök habzó serlegével csábítja a gyanútalan ifjút.

Beköszöntött azon félelmes perez, melyben a csapongó remények, „lángoló de tárgyat nem lelt indulatok*, nyugtalan vágyak, felzúdúlt szenvedélyek lázában hánykódó ifjú maga elé állítja a „gonosz tudás jájáu-nak ragyogó, de mérges gyümölcseit; midőn a legszebb remények meghiúsúlással fe3