Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
14 vénye, evangéliuma, Isten félelme és igazságossága nélkül ? Az erkölcs, mely az isteni igazságosságnak kifejezése ; megerősítését, pecsétjét Isten akaratában s ebből folyó törvényében bírja, mely előtt egyedül hajolhat meg a gyermek lelkiismerete. Tudományos okokat hozhattok fel a jónak, az erénynek gyakorlása mellett; megtömhetitek a gyermek elméjét a legragyogóbb és változatosabb ismeretekkel: nevelésiek épületéről hiányozni fog a boltív, mely azt erőssé, szilárddá tegye —- Istennek az evangéliumban nyilatkozó akarata, te- kintélye; úgy hogy szent könyveink nem ok nélkül számlálják el ily sorrendben Jézus életének nyilvánúlatait: „Coepit Jesus facéré et docere“. (Apóst. Csel 1, 1.) Ez a punctum saliens. E nélkül az államok a tanügy rendezésére előállhatnak a legfényesebb tantervekkel, a casuis- tica legapróbb részleteire kiterjedő rend- és módszerekkel, a legskrupulózusabb javaslatokkal é3 törvényekkel; tantermek, tanszerek, elrendezés, tanítók fizetése megüthetik a legmaga- sabá mértéket is: ha hiányzik, vagy csak, úgy a hogy, töretik a nevelés rendszerében Isten eszméje, tekintélye ; az értelmi nevelés, mely csak ezen az alapon érheti el legmagasb és jótékony hatású kifejlődését, nem emelkedik, hanem le- sülyed ; az erkölcsi nevelés pedig, vagyis az akaratnak a kötelességek alá vetése, az isteni és emberi jogok tisztelete, a törvényeknek való engedelmesség, a rossz hajlandóságoknak elfojtása, a testiség, az anyagiság felé hajló természet leküzdése, melyek szintén az isteni tekintélyben bírják szabályozó zsinórmértéköket, — fölötte nehézzé, hogy ne mondjuk, lehetetlenné válik. Nem régiben olvastam annak a vérmes reménynek kifejezését, mely szerint a jelek oda mutatnának, hogy „a vallás- történet terén is a {Dánéin-féle) fejlődéstan híveivé a jövő, mely előreláthatólag (nemcsak a hindu, hanem) egyéb irodalmakból is az ő nézetök helyességét fogja kideríteni“. (Gold- ziher Igndcz, az összehasonlító vallástudomány jelen állásáról, L. Bpesti-Szemle. 1881. májusi füzet, 53. sz. 223. 1.) Egy másik, nekihevűlt írónk pedig egész kategoricu- san hangoztatja Haeckelnek következő merész szavait: „Mint az elméleti össztudomány, úgy a tapasztalati philosophia és paedagogia ezentúl legfontosabb törvényeit nem föltételezett
