Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
12 járt ittak közűi egy sem, melynek végén föl ne tűnnék Is* ten, vagyis az a nap, mely szellemi világunk látóhatárát egy fensőbb derű fényével bevilágítja. És vájjon elzárhatnók-e növendékünk lelki szemei elől ezt a fensőbb világosságot, mely nélkül az emberek, „szemeik lévén, nem látnak“-, értelmök lévén, nem értenek?! Ha az igaz, szép és jó lényeges tárgya a nevelésnek, tanításnak : úgy Istent, ki maga a legfőbb igazság, az utólér- hetetlen szépség, az örök jóság, — a gyermek leikétől, melyet Istenhez hasonlóvá kell nevelnünk, a legnagyobb bűn elkövetése nélkül el nem zárhatjuk. Többet mondunk. Ugyanerre mintegy fölhíni látszik bennünket az a szembeszökő hasonlatosság, melyet a gyermeki lélek Istennel felmutat Mi az Isten ? Ő maga az élet, ő a legfőbb ész, ő a legtökéletesebb szeretet. És vájjon nem tükröződnek-e le ezek a tulajdonok a gyermek lelkében ? A gyermek szintén él, gondolkodik és szeret. És vájjon mindez vé- letlenség eredménye volna? Ellenkezőleg, nem inkább újjal való mutatást tekinthetünk-e abban arra, hogy a gyermek e hármas tehetségének amaz isteni tulajdonokkal oly bámúlatos harmóniáját látva mintegy arra kötelezve érezzük magunkat, hogy ezen tehetségek kifejtése, kiművelése által a gyermeki lelket a legfőbb, az isteni ideálhoz közelebb vigyük ? Az igazon, szépen és jón kívül nincs más eszköz rendelkezésünkre, melylyel a gyermek lelkét igazán kiművelhetnék. Az pedig örökké igaz marad, hogy az igaz, szép és jó eszméi Istenre vonatkoztatás nélkül nem egyebek, mint üres szók értemény nélkül. Minélfogva ha a gyermek lelkét méltóságának megfelelő műveltségre akarjuk emelni: nem ily üres szókkal, eszmékkel, hanem csak az isteni igazzal, széppel, jóval lehet és kell eltöltenünk ; vagy inkább, a benne lévő igazat, szépet és jót amaz isteni tökéletességek lángjával felgyújtanunk, szem előtt tartván egy nagy franczia író azon arany szavait: „A fiatal ember lelke nem oly edény, melyet bármivel meg lehet tölteni, hanem tűzhely, melyen lángot kell gyújtani“. (Guiol, Jesus Énseignant. Lyon. 1880. VI. 1.) Elmélkedjetek csak a gyermek szellemi természete s különösen elméje fölött; elmélkedjetek a gyermek értelmi nevelésének eszközei és czélja fölött: és meg fogtok győződni,
