Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

I.

AZ ÖNKÉPZŐ KÖRÖK A JELENLEGI ISKOLAI RENDSZERBEN.

i.

Minden kor felszínre hozza a maga kedvenc eszméit, a melyek által a szükségesnek gondolt átalakulást megvalósítani törekszik. Bizonyos egyetemes aspiratiók alaktalan jelentkezési módja mindaddig vajúdik a közérzületben, mig valamely szerencsés ötlet határozott irányt nem ad neki, s mig végre kivívja a maga számára azon címet, mit rendesen a kor kívánalmának elnevezése alatt ismerünk. Csak a helyes kitalálás nehéz; az eltanulás, utánmondás az már könnyű mesterség; s minthogy az emberiség nagyobb fele inkább óhajt jó utánmondónak, mint gyarló bölcselkedó'nek látszani, a hangzatos phrasisokba burkolt korkivánalmak néha oly hatalommal lépnek fel — igényt követelve a fejlődésre és te- nyészésre — hogy gyakran a leghiggadtabban gondolkodó fők is tétovába esnek a fölött, váljon nem létszükséglet-e az, mit annyi ember tele hévvel nyilatkoztat és még nagyobb sulylyal követel. — De bármilyenek legyenek a kezdetben fenhangon hirdetett korigények, annyit tapasztalásból már mégis tudunk, hogy idő jártával és a közhasználatban azok csakhamar elvesztik eredeti frisseségöket és az önzetlen, tiszta üdeség a folytonos koptatásban észrevehető bágyadtságot kap. Nem volt még helyes gondolat, melyet a nem-gondolkozók serege előbb-