Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

11

rendesen kívül még mindig maradt elég szabad tere némi ki- sebbrendü célok megvalósítására, jelenleg azonban befolyását korlátozzák a meghozott rendtartások és a család. Egyszer ez, máskor amaz támaszt nehézségeket, s majd innen, majd amonnan gördülnek akadályok az iskola iránya elé, ha mégis van iskoláinknak a hivataloson kívül még egyéb megvalósítható irányuk is, a minek nemlétén csodálkozni épen nem lehetne, miután a tanári testület is csak oly emberekből áll, kik szeretik kerülni a különböző oldalokról keletkezhető súrlódásokat.

Feltéve pedig a lehető legkedvezőbb esetet, midőn ösz- szeütközés a különféle igények és célzatok között egyátalában nem áll be, vájjon nincs-e már az által is nehezítve az iskola másik célja, ha a tanítás rendszere a tanulók idejét oly fokban követeli a maga számára, hogy a szegény tanuló egyébre gondolni is alig képes. A régi iskola gyakorlata e tekintetben az volt: tanítást és nevelést egyenlő értékűnek tekinteni, s nem engedni, hogy egyik a másik rovására elhatalmasodjék. Ezen gyakorlatról azonban az újabb rendszerek nem akarnak tudomást venni; ezekben minden a tanításra for- dittatik, a nevelés pedig a családokra van bízva. Nem is volna rósz, az iskola feladatát igy megkönnyíteni, ha minden család bírna e feltételezett tulajdonnal, vagy ha minden tanuló középiskolai pályáját családi körben tölthetné. De épen itt van a legnagyobb bökkenő; a tanulók egy tekintélyes része kö- zéptanodai pályáját nem családban, hanem szállókban éli át; s a mit az iskola nem tehet, a szállók tulajdonosai már jól felfogott érdeköknél fogva is vagy épen nem, vagy pedig lanyhán teljesítenek; miből azután az következik, hogy sok tanuló sem az iskolában, sem otthon nevelést nem nyervén, ha csak helyes ösztöne meg nem menti, azzá lesz, mivé őt a rendszer teszi: félszeg emberré.

Mennyire meg van kötve mai napság az iskola a neve