Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877
22 a rossz nyitva áll a fenségesnek. Aesthetikai szempontból csak a megnyilatkozó akaraterő és érzület nagyságára rc- íiectálunk. — Corneille Mede a-jában , ez asszonyszörny meghittjének ezen nyilatkozatára: Votre pays vons hait, votre epoux est sans fői. Dans un si grand revers, que vous reste-t il?35) kereken igy válaszol: Moi. Itt mindenki érzi az egy szóban eoncentrált akaraterő hatványozott nagyságát, mely a daczos, kihívó „moi“-bán kifejezésre jut. XIV. Lajos ,,1’etat c’est moi“-jában nincs nagyobb erő kifejezve, XIV. Lajostól mondva, mint e daczos nő „moi“-jában, Medea ajkain. — Talán itt lelhetni meg nyitját azon ténynek, hogy vakmerő hódítók — a ki nem elégíthető bir- és uralomvágy mellett, mely annyi átkot, nyomort hozott a földre, miért koruk nevöket csak a gyűlölet és utálat hangján emlitheté — az utóvilág előtt a csodálat tárgyai levének. Az utóvilág elfelejti a sok könnyet, el a sok jajt — hisz oly vastag időrétegen úgy sem bírnak keresztültörni —, s a hóditóban csak a hatalmas szellemerőt látja, melytől bizonyos tiszteletet, sőt csodálatot nem bir megtagadni. — Ilyen erő tudata felemeli a szellemet, és a gondolat, hogy az ember akaratereje, szabadsága végtelensége által még az egyetemes világrenddel, hagyományok által szentesített erkölcsökkel is szembeszállhat, önereje fenségének érzetét táplálja. Maga a törekvés czéljában erkölcstelen, de megjelenésében fenséges. Á fenséges hatása. Minden, a physikai világrendben előjövő, sőt az erkölcsi világban mutatkozó fenséges is — mivel mi vagyunk a befogadó alanyok — csak annyiban szül tetszést, okoz aesthetikai gyönyört, a mennyiben a beható fenséges a befogadó lelkében vagy egész hasonmását, vagy ezen hasonmás egy kiegészítő részét megtalálta. Éppen e találkozás közvetlen oka a valódi aesthetikai élvezetnek. — A ki a fenségesben gyönyörködni akar, annál legalább a 35) Corneille Medée Act. I. Sei'ne. I.
