Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877

18 ja: Dunkel ist Merkmal aller Erhabenheil. Hogy a szür­kület, alkony, félhomály stb. a tárgyakat fenségesiti: igaz; de az eszme (a fenség eszméje), mely magában világos, sőt maga a világosság, a fény, mely áthatja a képet, sö­tét nem lehet. — Ez tehát úgy értendő, hogy a homály­ban a határozatlanságig elmosódott vagy inkább kiszélesült jelenet nem enged az eszmébe, a tartalom teljességébe pillantanunk, hanem a jelenet fensége hat reánk a maga közvetlenségében, melyen keresztül az eszme csak tört su­garakban verődik lelkünkre. A szerves természet nagyobb fokú szépségek vissza­adására képes, mint a szervetlen, kivált ha hatalmát, mint hatványozott erőt értékesíti. A szerves alakok szervesegye­di bevégzettségökben bírván typicus jellegüket és lételvü­ket, az eszme (a hatalom és szabadság eszméje), a tartal­mi oldal éppen a bevégzettség tényezőiben találja legin­kább a megjelenülés közvetlenségének létfeltételeit. A Li­banon czedrusa, a mint büszke fenségében égbe emeli fe­jét, hogy aztán a bosszús villámok haragját híjjá fel maga ellen; az évezredes tölgy, „mely annyi ádáz ostromot mo­solyogva nézett,“ szilárd erejét, hatalma végtelenségét ál­lítja szembe a tomboló viharral. Itt és ott a szabadság ereje a neki megfelelő külső alakkal kapcsolatban az, mi érzéki formában velünk a végtelenséget sejteti. Állatok még inkább lehetnek a fenség eszméjének hordozói, mivel itt az élet energicusabb, ha a nemök fo­galmából merített normális mértéket meghaladják; vagy ha átalában nagyobb erő képviselésére alkalmasak. ;i') Ka­kasviadal, patkányharcz lehetnek nagyon nevetséges, de nem fenséges jelenetek. — Közvetlenül egy állatot sem nevezhetünk fenségesnek — mondja Rozenkranz —, de nézzük a királyi sast, a mint kiterjesztett szárnyakkal és napot vivő szenvedelemmel, a bérezek ormai-, sőt a fel- 3 3I) Már Burke megjegyzi, hogy tagadóiagos jellemű (kicsiny) tárgyak (lények) fenségesek nem lehetnek. Krug szintén ez állítás mellett van, midőn így szól: Kleine Gegenstände können nie als erhaben, obwohl als schön gefallen. Aesth. Ideologie §. 30, Anmerk, 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom