Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1876
51 Nyilatkozott az erd. róm. kath. státus is. Az 1874-ki jul. 1—3 napjain Károly-Fehérvátt tartott státusgyülés mondja: „A kegyes-tanítórendiek tanítókara már egyszázad alatt látja el a kolozsvári főgymnasiumot, s a míg a kath. lyceum fönnállóit, annak bölcsészeti karát, a kolozsvári nevelőintézeteket. ... A kegyes-rendiek ezen százados működésök, a nevelés és oktatás terén kifejtett buzgó, ernyedetlen, szakképzett szolgálataik által a haza és különösen a kath. status elismerésére, kegyeletes hálájára magokat érdemesítették“. ') Jól tudják és érzik a most itt működő rendtagok, hogy ezen elismerő nyilatkozatok a rendi ősök munkásságára, érdemeire vonatkoznak; hogy azok egy Pállya, Bolla, Gegő, Koros, Gull, Szabó, Szoltsányi, stb. stb. emlékének hozott „nefelejts“-ek: de tudják és érzik azt is, hogy egyszersmind buzdítok, foglalók is a jövőre, hogy a rendi unokák őseik érdemei elismerésének és magasztalásának tanúi lévén, azoknak nyomdokain haladjanak, s a kezeikbe letett kath. tan- és nevelésügyet annál lelkesebben szolgálni buzogjanak. A kolozsvári kegyes-tanítórendi társház 1876-ki okt. 15-én ünnepelte meg alapíttatása századik évfordulóját. Ez évszázados jubileuma alkalmával melegen, hálatelt kebellel emlékezett meg a halhatatlan nevű M. Terézia királynőről, e kegyes alapítójáról; dicsőségesen uralkodó koronás királyunk Ő Felségéről; a munkát, fáradalmat méltányló, azokat elimerő érd. róm. kath. státus- és Kolozsvár sz. kir. városról; dr. Fogarasy Mihály érd. püspök úr ő excellentiájáról és az érd. róm. kath. igazgató- tanácsról. A társház jubileumi örömében részt vett a nemes város, részt az érd. róm. kath. státus, igazgató tanácsa által. De e bérezés hazarész távolabb eső vidékeiről is siettek ide küldöttek, hogy őszinte szerencsekivána- taiknak kifejezést adjanak. Erdély nagyméltóságú püspöke pedig egy elismerő levél kíséretében főpásztori áldását kül- dé.* 2) Az akadémiai egyházban megtartott hála-istentiszte') A státusgyülés jegyzőkönyve. 2) „Isten kegyelmét esdem le s főpásztori áldásomat adom ezen érdemes collegiumra, szivem legőszintébb érzelmeivel óhajtván, hogy valamint eddig (egy század alatt) önfeláldozó működésével a vallásosság fentartása, a józan erkölcsök ápolása és a tudományos műveltség terjesztése által, mind az egyházi, mind a polgári társadalom irányában magának halhatatlan érdemeket szerzett: további kitartó és fokozott mérvű fáradozásaival érdemkoszorúját újabb babérokkal gazdagíthassa.“ *
