Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875
5 must a mindenség élő és éltető alaptörvényévé tevén az ismeretes rtávra </«, návt« yiúqti y.ai oídév /.ilva proclamalasa által: inkább az alaki határozna ányokra látszik ügyelni, mint az anyag valamely ősalakjára, melyből a világ származhatott. Ha következetes akart maradni, akkor a folytonos változás érintett canonát az ismeretszerzés gondolkodásiam operatiojába is be kelle vennie; igy aztán a képzetek és fogalmak, mint ismereteink legközelebbi logicai elemei, a változás kényszerű hatalma alá esnek, mint esik a jelenetvilág maga. Mi természetesebb tehát, mint hogy a proclamált elv minden oldalú, elméleti és gyakorlati alkalmazása mellett a bizonytalanság, határozatlanság, egyszerre az igy és úgy, szentesítve van. E helyütt a Heraklit-féle alakitó, képző elvvel (formendes Prinzip) semmi közünk; de a Logicának sem nagy nyeresége van a feltettük ismeretszerzési elméletből, mivel abban alig találhatni a jövő Logicája számára egy fejlés- és életképes csirát; mégsem mellőzhettük agyonhallgatással, mivel korunk egyik philo- soph-tekintélye a Heraklitus-féle ellentétek syntheticai egységében, az egymással polariter ellenkező határozmányok (az eredet és enyészet, a lét és nemlét, az erő és ellenerő) összitésében látja negatív alapját a később Parmenides által — bár nem tökéletesen — formulázott logicai azonsági elvnek (Identitäts-Prinzip). Nemcsak az ionok-, nemcsak Heraklitus-, hanem még egy Anaxagoras-, egy Democritusnál, az Aristoteles előtti legnagyobb polyhistornál sem látunk logicai problémák megoldása körül tett tudatos, indokolt eljárást. Elégnek tartják megjelölni, hogy az ismeretszerzés kérdésében az érzéki észrovevés megbizhatlan, s hogy az igazság megismerése és eldöntésében az érzéki észrevevést átható s azzal egyesült ész a jogosult tényező; ez is — Democritus szerint — csak relative nyújt magasabb bizonyosságot. — Figyelemre méltó nézet, kivált ha meggondoljuk, hogy az újabb criti- cai synthetismusnak alig van hálásabb themája, mint az, ismeretszerző tényezők megjelölése , jogterök határozott körvonalozása. A Pythagorás-féle számelméletet bátran mellőzhetjük, annál is inkább, mivel róla valamint authenticus alapnéze
