Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875

18

hogy innen kezdve egész napjainkig mindig lesznek hívei.

Epicurus Oanonicájában (canon = szabály, törvény) a fennebb hangsúlyozott felfogás érvényesül. Nála a Lo gócának nincs más feladata, mint a megismerés szabályait formulázni, az igazság külső jegyeit kikutatni. Különbséget tesz a közvetlen (reál) felfogás és az arra nehézkedő későbbi képzet között; miből látszik, hogy Epicurus eljárásának súlypontja (az ismeret elmélet körül) az ismeret lélektani széttagolásában keresendő; s midőn a külsőleg érzékelhető ismeretelemek oly nagy szerepet játszanak: a szó jobb értelmében vett Logicáról nála nem is lehet szó. Cicero is panaszkodik az Epicurus Canonicajában foglalt log. kutatás meddősége fölött, midőn igy nyilatkozik: (Epicurus) tollit definitiones, nihil de dividendo ac parti- endo docet, non quomodo efficiatur, concluda- turque ratio tradit; non qua via captiosa sol- v an túr, ambigua distinguantur ostendit.w)

Az elvor.tabb gondolkodás, a mélyebb speculatio a Stoi- cu,soknál is mellékes dolog. Zeno- (a cittiumi) és Chrysip- pusnál a philosophiai tudás lényege a cselekvésben állván, a Logica érdekében kifejtett munkásság nagyon szűk körben mozog.») A föltétes következtetés elmélete, az aristote- lcsi categoriáknak négy alapfogalomra (állag, lényeg, eseték, viszony) reductioja az, miben érdemek — a spccialiter logicai és ismeretelméleti kérdések körül — határozódik. Ismeretelméletük közös az Epicureistákéval, csak hogy itt a noeticai empirismus élesebb körvonalokban jelen meg. Az

u) Cic. de fin. I. 7.

v) Chrysippus különben sokoldalu s különösen a dialecticai fegyverek kezelésében „versatus“ lehetett; ezt kell következtetnünk l)iog. Laert. (Lib. VII. 462.) következő helyéből: Vir ingeniosns ac acutissi- mus in omni genere orationis (orat), adeo ut in plerisque dissontiret a Zenono atque a Cleantho ipso (tanulótársa Chrysippusnak és tanítványa Zénónak), cui saepenumero dicebat, solius se dogmatum do- ctrinae indigere. Nam probationes se reperturum. És alább: Adeo au- tem in dialectica insignis fűit, tantacque apud omnes aestimationis, ut plerique dicerent, si apud deos usus esset dialecticae, non fu- turam aliam, quam Chrysippeam. Munkáinak száma 705, miket előszámlálva találunk az idézett D. L.-nál 467—474.