Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875
11 raus a Socrates által józan logicai elemekből összeállított védfalon törött meg: érdeme a Logiea fejlődéstörténetében elvitázhatlan. Sajátságos ellentétet képez Socrates a sophis- tákkal. A sophisták — önállitásuk szerint — mindent tudnak ; Sokrates — saját vallomása szerint — semmit sem tud. Azok tudományt osztogatnak úton útfélen jó pénzért; ez a körűié csoportosult hallgatóságnak magával hozott csekély ismeretét is megtagadja; s hogy a tagadás begyőzőbb legyen, ő — a tanitó — a tudatlanságból nem kiemelni, hanem a semmitnemtudás hitét bennök megszi- lárditni törekszik, állitván, hogy ő sem tud semmit, (irónia, methodus negativa v. apogogica.). Midőn már a tudatlanság hite tudattá érlelődött, kezdi a fogalmi meghatározás (definitio) segélyével előhozni az ismeretet (methodus posi- tiva v. epagogica, mäeutica) hallgatóiban. Adott, concfét tényekből indul ki, hogy azoknak összevetése után megállapíthassa az általánost, a fogalmat, miáltal az in dúc ti o mint jogos ismeretszerző módszer belép a Logiea fejlődéstörténetébe. Röviden, de találóan jellemzi a socratesi módszert Dühring: Aufzählende Induction durch Aneinanderreihung von Fällen, Heraushebung des in ihnen durchgängig enthaltenen Prinzips des Verhaltens, Fixirung desto gewonnenen Begriffs oder Satzes durch feste Abgrenzung—das sind die hauptsächlichsten Bestandteile und Operati onen der eigentümlich Sokra t i s c h o r Methode. Czélja a megmételyezett társadalmi rend javítása s a Sophisták által nagyban terjesztett cor- ruptio megakadályozása lévén, érthető, ha gyakorlati és elméleti törekvéseinek iránypontja az erkölcsi vezérfogalmak felkutatásába esik; érthető, ha nála az ismeretek nem kész rendszerével, nem elméleti tételek formulázásával, hanem bizonyos erkölcsi intentio megtestesítésére irányított eljárással találkozunk. Ez intentio megvalósithatásának eszközei a fogalmi meghatározás cs az inductio, bár mindkét működés határozottan logicai s így elméleti jellemű inkább, mint gyakorlati.
