Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1874
19 siae Strigoniensis judices, videlicet Palatínus suus vel judex Curiae suae, aut terrestris Comes per Archi-Episcopum de- putatus in omnibus causis, et causarum Articulis judicabunt.“') E mellett az egész országban adó- és vámmentességet élveztek. Az 1563: 59. tcz. régi kiváltságokra hivatkozva, következőket határozza : „Nobiles quoque Praediales .. Archi- Episcopi Strigoniensis juxta antiqua eorum Privilegia exacti- one tributornm et teloniorum per totum Regnum musquam impediantur, et contra facientes, paena a jure statuta, pu- niantur. “ Végre vérdíjok és esküjök az 1567 : 14. tcz. szerint fölért az országos nemesekével. xr. Jobbágyai az egész országban ú t v á in mente s e k voltak. III. Endre király Lodomér észt. érseknek a királyi trón j körül szerzett nagy érdemeit megjutalmazandó, kegyelmét többek között az érsek jobbágyaira is kiárasztotta, s azokat a vám- és helypénz terhe alól fölmentette.2) Szintúgy az 1563: 59.. az 1599: 41. és az 1613: 21 tczikkek is az esztergomi érsek jobbágyainak vámmentességét biztosítják, XII. A törvényszék előtt az esküt nem tartozik személyesen letenni, hanem azt tisztje által teheti le. éz esztergomi érseki szék ezen előjogának forrását I. I Mátyás király kegyelmében találjuk. Keletkezési ideje 1466- ra esik. A dicső emlékű király, „tekintve kiváló érdemeit Vitéz Jánosnak, kinek lelke műveltségét, tán életét, de nagy mértékben trónját, azóta pedig országlása legbölcsebb intézkedéseiben részint az eszmét, részint a buzdítását köszönhető,“ öt, mint nagyváradi püspököt, az eskümentcsség kiváltságá- , val ruházta föl. Az ez érdemben Budán 14 64 ben kiadott s a kiváltság-adományozás indokolását is magában foglaló okmány szavai így hangzanak: „ . . Dignum duximus, virum hunc talem — J. V. — ea veneratione prosequi, ut tam singulare ejus meritum singulari praerogativa honoretur. .. Cum igitur convenire soleat nonnunquam, ut rnemoratus dominus Joannes Episcopus, cum propter differentias etdissen- siones . . tűm verő oh jurium suorum defensionem in Cu- riam nostram Regiam, in jus sive litem adtrahatur, Ipsique exinde, vel pro sui expurgatione, aut ex quavis alia legitima necessitate juramentum decernatur, quod quidem juramentum de consvetudine hujus Regni in Ecclesia et sede sua Pontificali habitu rite indutus praestare habet, eoque onere dis- tractus frequenter sibi, ac nobis deesse compelitur. Ideo Nos praefatum Dominum Joannem Episcopum . . . accedcnte ad hoc etiam Praelatorum, et Baronum Nostrorum consilio et assensu, ex auctoritate Regia ... ab hujusmodi depositione juramenti, quoadusque vixerit, exoneramus, exemptumque esse et haberi statuimus . . ut a modo deinceps quotiescun- que et qualicunque de causa, ad cujusvis instantiam coram nobis, aut quocunque Judice Regni noştri sibi juramentum adjudicare deberet, talis adjudicatio non in Personam et nőmén ipsius Domini Joannis Episcopi dirigatur, séd in personam et nőmén Comitissui Varadiensis, vei judicis Curiae suae ibidem pro tempore constitutis.“3) Széchy Dénes érsek 1464-ben meghalálozván, a megüresedett érseki "székbe még ugyanazon évben Mátyás király Vitéz János nagyváradi püspököt ültette. János érsek a királyhoz folyamodott, hogy a nem régen nyert eskümentességet reá, mint esztergomi érsekre és az e széken leendő utódaira is kegyelmesen kiterjessze. A nagy király örömmel hajlott a kiváló érdemű főpap kérelmére, mely a Budán 1466- ban kelt királyi okmányban teljesül vala : „Nos igitür suppli- cationibus . . Domini Joannis Archi-Episcopi regia benigni- , taté exauditis . . . praescriptum Privilegium . . ad Ecclesi- am Strigoniensem duximus transferendum . . Idem Privilegium nou soliim pro ipso Domino Joanne Arcbi-Episcopo moderno vaiere volumus, sed etiam post eurn suis successo- ribus Archi-Episcopis in perpetuum de novo concedimus cum declarationc, ut non solum Comes et Judex Curiae ejtis, verum etiam Castellanus Strigoniensis, aut aliquis ex officiali- bus suis . . . pro eodem Domino Joanne Archi-Episcopo et suis successoribus . . in qualicunque causa juramentum praestare possint.“') „Ha bár e kiváltság első pillanatra sem közjogi nagyobb befolyást, sem anyagi előnyöket nem nyújt, mindazonáltal nem tagadhatni, hogy erkölcsileg magasztosbb előjoggal a korona Magyarország Prímását nem meg nem ajándékozhatta, mert ily kiváltsággal különben bármely államban egyedül a Fejedelmek és Uralkodók bírnak.“2) Az esztergomi érseki széknek ezen eskümentességí előjogát megerősíti 1496-ban II. Ulászló is; míg az 1550:64. tcz. újabban is kimondja, hogy az esztergomi érsek tisztje által tehet esküt. * A magyar nemzeti egyház főpapjának közjogi állását úgy egyház, mint alkotmányjogi tekintetben vázolván, kétségtelen, hogy ő oly jogok- és kiváltságokkal bir, melyek közjogi állását mindkét szempontból kitűnővé teszik. Az esztergomi érsek valamint a magyar egyháznak, azou- képen prímása ő Magyarországnak is. Kifejezést adtak ennek már: IV. Béla 1252-ben: „Cum enim Strigoniensis Autistes sit primus inter Ecclcsiasticos et saeculares Principes“ — és V. Miklós pápa 1452-ben: „Archi-Episcopus Strigoniensis post Regem primus existit.“ „A magyar primási méltóság az egyetlen állás hazánkban melyben egyházi és polgári rang egyesül, s mely küzjogi természeténél fogva nem csak a magyar kath. egyház méltó büszkesége, hanem egyszersmind nemzeti egységünk egyik legnevezetesebb tényezője is volt.“ És e fényes jogaikat s kiváltságaikat a magyar prímások mind egyházi, mind polgári tekintetben még fényesebb érdemeik által szerezték. A nevelés és tudomány terén épen úgy, mint a király és nemzet, szóval az egész haza ügyében hervadhatatlan babérokat gyűjtött magyar episcopatusból különösen kiváltak a jelzett téren való tevékenységben is a magyar prímások. Bennük az elfoglalt magas állással rendesen mély tudományosság, kormányzati képesség, a kirátyi trón iránt rendíthetlen hűség s önzetlen hazaszeretet ölelkezett. Ók nem csak a kér. hitnek s így a polgárosodásnak megszilárdításában, hanem a haza megalkotásában is hatalmas tényezők voltak. S ki tudja, hogy ha ép oly szent tűz nem lobogott volna a magyar prímások és püspök-társaik kebelében, mint azok ereiben, kik a csatatéren áldozák föl magukat a nemzeti közjóért, virágoznék-é maiglan is e nemzet? Pedig nem csupán a béke verőfényes, hanem a harezok borongós napjaiban is igaz hazafiaknak bizonyíták ők be magukat, Sajó és Mohács felejthetetlen gyászemlékek, melyeken ') Prav I. 132. 1.— ’) Török. I. r. 66.1. — ’) ü. az. II. r. LVIII. oki. ') Török. II. r. LXVIII, oki. — ’) Ugyanaz. I. r. 107. 1. ♦
