Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1874
11 partibus illi annexis, visitare, et reformare possit in Spiri- tualibus et temporalibus, Monasteria, et loca Ecclesiastica, etiám exempta, in capitibus, et membris.“') 4. Nemzeti egyházi zsinatot tarthat, melyen elnököl, s melyre az ország minden főpapja tartozik megjelenni, stb. A történeti alapon indúlt eme fejtegetések nyomán kimutatott jogok és kiváltságok elég világosan bizonyítják azt: hogy az esztergomi érsek, mint a magyar egyház prímása ’) S. Conc. II. 202. }. és az apostoli szentszék született követe, a magyar egyház legelső méltósága; hogy közjogi állása, melyet a magyar egyházban elfoglal, kitűnő. Vagy mint dr. Kőnek S. irja : „Az esztergomi érsek, mint Magyarország prímása a magyarhoni derűsből annyira kimagasúl, hogy nem találkozik egyhamar a katli. keresztény világban részlet-primátus, mely hazánk ezen ős egyházíőpásztori méltósága előjogaival s kiváltságaival mérkőzhetnék.“ ') ') Egyházjog-tan. I. 32íi. 1. MÁSODIK R£3SZg Magyarország’ prímásának közjogi állása alkotmányjogi tekintetben. Az esztergomi érsek Magyarország fő- és titkos kor látnok a s a kir. kettős pecsét őre. Az esztergomi érsek közjogi állása mind egyház- mind alkotmányjogi tekintetben egyaránt igen jelentékeny. Ő nem csak a magyar egyháznak, hanem Magyarországnak is prímása — Primas R. Hungáriáé — . Oly magas polgári méltósággal, fontos tiszttel és kiváló előjogokkal ruháztatott fel, minőkkel más egyházfő vagy világi országnagy nem dicsekedhetett. Alkotmányjogi tekintetben a személyét ékesítő s fontossá tevő legfőbb méltóság és tiszt az országos fókorlátnok- ságban nyilatkozott, mely őt a magyar korona első tanácsos- sává emelte. Ennek tudták és tartották magukat az esztergomi érsekek, ennek ismerték cl őket királyaink. Mély tudományosságukból és bölcseségökből, a trón iránti törhet- len hűségök- és lángoló hazaszeretetökből kifolyó tanácsaikkal szolgálni a koronát, előmozditani a hon javát — mindenha első és legszentebb hazafiui kötelmüknek érezték. Éltek is tanácsaikkal királyaink sz. Istvántól kezdve napjainkig. Domokos, az első észt. érsek sz. István oldala mellett áll mint tanácsadó, mikor a fejedelem Koppány ellen küzd. ki a terjedni kezdő kereszténység megsemmisítésére fegyvert fogott. Erre vonatkozólag sz. királyunk a pannonhegyi apátság alapítási okmányában így szól: „Ingruente bellorum tem- pestate . . . quid fluctuanţi animo consilii darem . . . ad- stantibus . . Domino quoque Archiepiscopo Dominico votum vovi S. Martino.“') — Bánffy Lukács, kit mint határozott jellemű, nagytapasztalatú s a világi pályán is érdemkoszoríL kát szerzett férfiút magasztal a történelem, III. István törvényes királyt bölcs tanácsával gyámolítja II. László és IV. István ellenében. — IV. Béla király Mátyás érsek javára 1239-ben kiadott adománylevelében az esztergomi érsekeket, mint a korona hathatós támaszait és hű tanácsosait dicsőíti. „Quod Nos eonsideratis fidelitatibus, et servitiisme- ritoriis sanctae Matris Ecclesiae Strigoniensis, quae nos, et nostros praedeeessores in omnibus juribus regalibus et regi- nalibus, et supervenientibus necessitatibus contra omnes in- sultantes et infideles Tyrannos fideliter fovit, aluit, consu- luit, et defensavit tota posse cum opere subsecuto. “5) — A tatárjárás után a példátlan nyomorban sinlődő hazába visz- szetért IV. Béla királyt az ország helyreállításának munkájában az észt. érsek segíti. „A királyt e munkában híven és buzgón támogatta Vancsa István észt. érsek.“3) — Midőn IV. Béla 1252-ben Benedek kalocsai érseknek eszter- goni érsekké megerősíttetését kéri IV. Incze pápától, kérelmét következőleg indokolja: „Cum enim Strigoniensis AnI. tistes sít primus inter Eedesiasticos, et saecularcs Principes, qui nobis consilio et auxilio in omnibus arduis et sccretis Regni Noştri negotiis debet assisiére, cujus etiam praesen- tia carere non possumus vix in brevitáte.“') „így természetesen a király nem nyilatkozhatik vala, ha az egyházi és országos felsőbbség az esztergomi érsekséghez kötve nincsen: mert hiszen különben IV. Béla, Benedek kalocsai érsekben megtalálván szive emberét, nem sürgette volna annak áttételét az esztergomi érsekségre mint előmozdítást, hanem kor- mányoztatta volna általa, mint kalocsai érsek által a magyar egyházat, s szolgáltatta volna vele a hont, nemzetet és koronát.“-) — III. Endre királynak Lodomér érsek a legel- határozottabb híve és tanácsosa. Eennena királyné 1291-ben kelt adománylevelében hálásan ismeri el az érseknek e té- í ren szerzett érdemeit.3) — Telegdy Csanád érsekről olvas- j fsuk, hogy „E. Károly királyt az országiás dolgaiban mindig hiven szolgálta“; és ismét: „A gondviselés úgy akarta, hogy Csanád érsek Károlyt túlélje, hogy a nagyreményű s még csak 17 éves ifjú királynak. Lajosnak . . . még sokáig nemtőűl szolgáljon.“4) — Kanizsay János érseket, mint olyat említi a történelem, ki Zsigmond királynak a polgári és hadi ügyekben leghívebb tanácsosa volt.3) — Palóczy György érsek az említett királyt nem csak tanácscsal segítette. hanem annak távollétében helytartója is volt. A számos nagynevű, széleskörű tudománynyal és államférfiúi bölcseséggel biró esztergomi érsekek közöl, rövidség okáért még csak néhányat említek föl. nevezetesen : Széchy Dénest, Bakács Tamást, Zalka Lászlót, Várday Pált, Oláh Miklóst, Vrancsics Antalt, Pázmány Pétert, a magyar tudós irót és szónokot, a nagy államférfiut és diplomatát, ki sem befolyását, sem tanácsát az alkotmány felforgatására nem érvényesítette az uralkodónál, Széchenyi Györgyöt stb., kik érseki székükhöz kötött országos főkorlátnoki tisztükből kiindulva, tanácscsal szolgálták a királyt és hazát. Csak egy futó tekintet nemzeti történelmünk lapjaira, hogy az azokból ékkövekként kiragyogó legfényesebb nevekkel találkozzunk a magyar prímások koszorújában ; honfiakkal, kiknek halántékait a politikai ügy mezején termett legszebb, soha el nem hervadható koszorúk díszítik. Abból, hogy királyaink okmányaiban az észt. érsekek küzől némelyek korlátnokoknak iratnak, némelyek pedig nem, hanem e tisztet különböző állású egyháziak töltik be, köny- nyen azon következtetést lehetne kihozni, hogy az esztergomi érsekek nem voltak mindig főkorlátnokok. De ez nem áll; hazánk történelme ugyanis, miként a felhozott nehány idézetből is kitetszik, merőben kétségtelenné teszi azt, hogy ■) Tűrök. II. r. XXVI. oki. — a) U. az. 1. 43. 1. - ') U. az. II. r. XXXVII. oki. - ") U. az. I. r. 74. 1. — 5) U. az. I. r. 78. 1. ') Török II. r. II. oki.— 5) U. az. II. r. XXIII, oki.— ’) Horv. I.4I4. 1.
