Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859
— 12 — észt. érsek, Geréb László, ki mint ó-budai prépost létesíté hazánkban az első könyvnyomdát 1472. s igy nálunk egy évvel előbb volt sajtó, mint Angliában és 9. évvel előbb, mint Bécs- ben, s még hosszú sora a maecenásoknak mind az egyházi, mind a világi rendből. A görög és római irodalom különösen müvelteték; s ez vezette nemzetünket a tudományok kincstárába, ez mozdítá elő a nemzeti miveltséget, mint ezt több példa bizonyítja. Tiszta igazságot mond Kölcsey, midőn igy szól: „A deák nyelv a közép időkben egyfelől a tudomány örökös vesztét előzte meg, másfelől a jövendő világosodásnak és kifejlésnek elébe dolgozott. Wladimir nem fogadta el a római pápának követeit, s ugyanazért, mond Herder, egyedül az orosz nép történetei azok, melyek nemzeti emléken fundáltatnak. De ki fogja hát megbizonyíthatni, hogy ezen körülmény az orosz népet Európának többi népei fölött magasabb műveltségi polcra segítette ? Épen, mivel Wladimir Rómának követeit el nem fogadta, maradt Russia az európai nagy egyesületnek kivüle. A hierarchiának ölében fekvő nemzetek pedig a deák nyelv segéde által szerezték mindazt a tudományt és fölvilágosodást, a mit saját nyelveiken és saját régiségeikben Injában kerestek volna; valamint egyedül a deák s a deáknál fogva a görög clas- sikusi müveken szedett zsákmányokból gazdagították meg nemzeti nyelveiket, s igy léptek azon magasságra, melyen fénylenek.“ — De nem mondhatni, hogy a róm, kath. hit a magyar nyelvet elnyomta volna, annál inkább nem, mert még a XII. századbeli misemondó könyvbe is, melyben a legrégibb halotti magyar beszéd találtatik, beleiratott: Fiat sermo ad populum, az az : mise után tartassák beszéd a néphez; de ezen utasítást már jóvalrégibb rendeletek is megelőzték. Ellenkezőleg, mivel sok embernek megvan azon szokása, hogy a kath. egyházat derűre borúra vádolja mindenről, nem árt a nagy-kőrösi adalékokból 1704—1725. a Prot. Jahrbücher 4. Lieft, 1854. után idézni, hogy az ottani prot. iskolában a magyar nyelvein társalgás keményen tilal- maztaték. Egy törvény igy szól: Nemo loco latinitati destinato hungarice loqui audeto, secus trés denarios solvito.— Vernaculum sermonem tamquam omnis rusticitatis et obscurităţi» fonte m — severe tarn domi, quam foris, continuo sine exceptione prohibemus. — A latin azon nyelv, mond Török János is, mely 3. évezred történetét fűzi össze , s melynek kincseit az emberiség, a haladás és közműveltség javára a katholika egyház mentette meg ! Voltak gazdag könyvtáraink is, a budai Europaszerte hires volt. Tudjuk, hogy Mátyás a legritkább kéziratokat keleten és másutt fölkerestetvén, azokat könyvtára számára megvette, vagy számos Írnoka által, minők nem csak udvarában, hanem Rómában, Firenzében, Velencében is voltak, s kikre évenkint mintegy 30,000 db. aranyat költött, lemásoltatta. Az e tájban föltalált sajtó alól kikerült műveket mind megszerezte. Bizonyára Mátyás királyunk könyvekre többet költött, mint Europa minden uralkodója összesen. S igy a legtisztább igazságot monda ki Wen- rich János, bécsi tanár 1830-ban, hogy, ha Mátyás könyvtárát a magyarok föntartották és gyarapították volna : úgy most Magyarország a tudományok székhelye és a tudományos világ középpontja volna 1 — A pazarfényii budain kívül nagyobbszerü könyvtár volt még Nagy-Váradon, melyet Vitéz János még mint ottani püspök szerzett, és Esztergomban, szintén Vitéz által emelve, mely belértékére nézve Mátyáséval vetélkedett. — A régi magyar szobrászok között hirre elsők a XIV. században Kolozsvárott lakott Miklós nevű képirónak fiai: Márton és György mesterek. Ők önték azt a négy szent szobrot, melyek még 200. évnek előtte fődiszét tették a nagy-váradi várnak. Vala pedig e 4. szobor : ez. László karddal, mely nyakláncon függött, és bárddal kezében; sz. István, kezében a ke-
