Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858
II. A TORJAI KÉNBARLANG. Uj tájképnek meglepőleg érdekes vonásai tűnnek fel e helyt előttünk. Ha tekintetünkkel éjszakra fordulunk, a székely So 1 fát ara (torjai Büdös) meredez előttünk tel az égre, kissé délnyugatra ásitó Kutyabarlangjával (Gyilkos nevű kénbarlang). Keletre, keskeny völgynyiláson át, látszik a büszke Bálványosvár, még pusztulásában is daczos romjaival. Délre hegység vonúl el. Nyugatra az 6'srengeteg, melyen keresztül ide batolánk. Ilóditó vidék arra nézve, hogy rajta a lélek kellemek közt merengjen. A székely, ki egyszerűen jár el az általa alkotott szó alkalmazásában, e begyet rövid, de természeti sajátságához jól illő, Büdös névvel jeleli meg, az egész körvidékén elterjedő kénszagáért. Fekszik az erdélyi keleti határhegység közepén, Háromszék és Csik között, Alsó-Volál, székely helység határán, a brassói kerületben s kézdi-vásárhelyi járásban, az említett helységtől éjszaknyugati irányban, négy órányi távolságra. Ezen meredek (3539. bécsi láb magas) hegy azon daria- és porfir-képlethez tartozik, mely Bukovina határán, majdnem egyenes vonalban, délnek tart. A daria több egymás felett elvonuló változatokat mutat fel, melyek fehér, világos-szürke s veres-barna színűek. — Az öszves változatok alaptömege mezőpat; az elegyrészek sárgás-fehér vagy verhenyeges tülökcsillából, csillámlevelkékből, s földes vagy átlátszó mezőpatból állanak. A darlaváltozatoknak ezen egymásba átmenetével szoros kapcsolatban vannak azoknak lerakodási s térviszonyai. A vereses daria első helyet foglal, s alkotja a B ü d ö s , Bálványos és Szent- Anna tavának csácsait: míg a többi változatok inkább csak egyes pontokra szorítkoznak. A Büdös aljának azon részén, mely a darlát a délszakra eső homokkővel összeköti, már a kárpáti homokkő vonul el, melynek szürke változékai keletdéli irányban a Torja-patakba lejtenek. A kárpáti homokkő szögszemcsés alkattal bir, mely darabos, és többször finom szemcsékből áll, s a belévegyűlt csillámlevelkék nem ritkán pala-alakú szerkezetet kölcsönöznek neki. Ejszaki s keleti irányban a daria körűi települ. Délre a Büdöspatakig, nyugatra pedig Zsomborpatakig terjed ki. A Büdös- hegy környékének kénrakodványai kiterjednek éjszakra Kápolnamezőig ; délre Büdöspatakig, Begyenkő megett; nyugatra Zsomborpatakig; míg a keleti oldalon a kénnek semmi jele. — Mindenütt találhatni, közvetlenül a televény alatt, 1—I2,T vastagságban, csúcsok s hajtásokban, nem a hegytetőn, hanem attól éjszaki, nyugati s déli irányban a horhosokban s az alacsonabb hegyoldalakon. A számtalan kéntelepek terjének hossza és szélessége majd nagyobb, majd kisebb, miként ez közönségesen tapasztalható egyéb ásványoknál is, melyek telepekben jőnek elé. Mint kéntermő helyiségek, a következők említhetők fel: Kápolnamező, Biidöspatak-feje, Bivalyfürdő, Gyilkos-, Büdös-, és Timsós-barlang, a Büdös déli hajlata, Kis- Sósmező, Felső és Alsó-Vontató, Blldöspatak, Begyenkő, Hammas (Hamvas) Forrtyogó és Zsorn- horpatak. — Ezek közt az első hely elvitázliallanúl a Büdös déli hajlatát illeti. A televény vagyis azon burok, mely a kénrakodványok felett van, lápföld-természetű, alig néhány hüvelyknyi, s gyakran kiégett; a talpkőzet (Sohlgestein) hamuszürke pallag (Letten), majd tömöttehb, majd lazább rétegekben ; vagy ott, hol a pallag hiányzik, daria- és homokkőtöredékekkel csekély összeköttetésben levő torlatszerű kőzet. Valamint a pallag, úgy a torlód-
