Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858

— 9 sem dagály, sem apály nem észlelhető : alaptalan tehát azoknak állítása, kik váltig azt erősitik, hogy a S zent-Anna tava, miként a tenger, folytonos dagály s apály közt váltakozik, azaz szüntelen hullámzásban van; legalább ott mulatásunk alatt tükörsima volt és csendes, mint nyu- gott öntudat. Hal nincs vizében, csak a part sekélyes helyein vehető észre ittott némi kigyófaj s tűzöl (tüzgyík). Egy ilyen kigyófajra, mely a tónak keleti partjától az éjszaknyugati felé tartott, sokáig lestek ifjú vándortársaim, s miután lőtávla ba jött volna, többször czélba is vetetett; de szerencséjére a part sátéjába menekült.

A kies parti ösvényen, mely legnagyobb részt kettős s majdnem sétányszerűleg vonói a tó körűi, kényelmesen haladónk a százados bükkök s óriásfenyvek fűszer-árnyai alatt. Késő éjfélkor, midőn a hold e csendes tónak tükrébe tekint, s a magasból számlálja meg benne csillagtáborát ; mikor a fenyvek fűszerét hordva szárnyain, e tengerszem üvege felett ezüstfodrokat lehel az esti szellő; s amott a tóba benyúló párkányokon egy eltévedt vándor tüzet gyújtott az őszi avarból, s elöntve vérleheletével, a néma tóra tekint; míg ittott a fenyvek éjéből, mint Ave- ra szólitó harang, a nyáj csengői zengenek : lehetetlen, hogy szívünk ne táguljon, hogy költőkké ne legyünk, kedélyünk át ne szellemüljön, s képzetünk életre ne szólítsa amaz ódon regéket és mondákat, melyek itt az éj bűvében merengenek.

Akadálytalanúl folytatók útunkat a tó körűi, melynek partja köröskörűi darla-darabok- kal van borítva, miket egykor a víz hányt ki. Csak helylyel-közzel látható ezen kőzet nagyobb tömegekben, melyek a tavat gyűrűként befoglaló hegymagaslatról szakadtak a mélységbe. A természet nagyszerű nyilatkozata tárul itt ki a szenvedélyes búvár előtt. Nincs oly varázslat, mi ezen tündérvidéknél nagyobb hatást gyakorolhatna a kedélyre. Valóban, hogy a költészet színező nyelvén élénkítsük meg eszmeképünket, a Szent-Anna tava a csik-tusnádi erdők örökszépségű gyöngye, smaragdba foglalt gyémánt, ezüsttükör fenyvek koszorújában.

Közel három óranegyedig lovagiánk a tó sziklaköretén, midőn egy lombkoronájával a tündéri víztükörbe csapódott roppant vastagságú fa útunk tovább folytatásában meggátolt úgy, hogy lóháton előre törni teljességgel nem, gyalog is csak nagy ügygyel-bajjal lehetett, a tömöt- tebb erdőrész, sűrű cseplesz, s e mellett a csekély vagy néhutt épen hiányzó part miatt. Vissza- forditók tehát lovainkat, s azon parti ösvényen, melyen eddig jutánk, megérkeztünk kiindulási pontunkra, az erdei szentegyház alá.

Valami sajátszerű tünemény ez istenháza a méla rengeteg aljában, susogó fenyvek illatos árnyékában. A forradalmi gyásznapokig ősidők óta a keresztény kath. kegyeletnek megszentelt búcsujáró helye volt e bérczmagaslaton elterülő vízmedencze bájvidéke, különösen pedig annak éjszaki része, hol az újabb építészeti modorban emelt szentegyház áll. Ezrei a katholiküs és nem-katholikus hitbuzgó székely népnek vonultak ide évenként (Sz. Anna napján) egyházi körmenetekben, vezekleni, hálaimát rebegni s dicséneket zengedezni a magasság Urának, ki az ál- dásozó liarmatözön és sújtó villámok felett uralkodik, az idő megszámlálhatlan folyamán keresztül. Jelenleg e búcsujáratok megszüntettek, mi által e csendes magány majdnem teljesen s végkép elnémult. Csak ha egy-egy útazó-társaság teszen a szomszéd helységek vagy távolabb eső vidékekről ide kirándulást, hogy a természet csodaszépségeivel elteljék, emelkedik ki síri némaságából az édeni táj. A mi kedélyes időtöltésünk alatt is megélénkült a kies vadon ; üdv kiáltásaink s a fegyverropogásokra kikelt a rengeteg szokott természetes mélaságából. Mielőtt vég- búcsut vettünk volna a felejthetetlen vidéktől, felvertük a rengelegek riadó tündérét, a köszöntéseinkre felébredt visszhangot. A tópart délkeleti oldalán van tanyája. Mi az éjszaknyugati lej-