Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857
— 17 — kesztményeit is oly nagy pontossággal jegyezgette lel említett kéziratában, abból a Horáuyi által idézett egyházi beszédek kiadását (Kolosvárt 1 7 5 0.) kifeledte volna, — csakugyan vakmerd feltevés. H o r á n y i, az értelmes olvasók tanutétele szerint, sokszor botlott, erősen tévedett : tehát talán ezen állításában is. Az előszó, melyre utal, hitelessége mellett látszik ugyan szólaui; de épen ezen előszót nem lelhettük mi sehol: ez okból kívánatos, hogy tudománybarát vagy szakember a pesti gazdag könyvtárakban a kérdéses dolog után lásson, s vagy igazítsa ki H o r á n y i t, vagy új felfódözésével Gyalogi munkáinak létszámát kerekítse ki. Bocsánat! hogy a figyelmet érdemid dolog érdekében, ezen kitérésünkkel egy kissé hosszadalmasabbaknak kellett lennünk. A munkás Gyaloginak ezen utólján közlőit műve fejezi be nyomtatásban megjelent munkáinak sorozatát, melyben ez számszerint a huszonegyedik. Gyalogi Jánosnak 1754-d. éven túl sehol sem leljük emlékezetét: ennélfogva gyanítható, hogy folytonos munka közt töltött áldásos életét Kassán végezte be 1754-d. esztendőben. 13. §. Hátra van még, hogy kéziratban fennmaradt munkáit említsük. Ezek a kővetkezők : a) Egyházi szónoklatai XXII. kötetben, melyekről az itt alább említendő kéziratában (238. lap.) így emlékezik: „Symbola, quibus concionum mearum volum in a, potius genii mei inductione, quam alicujus emolumenti causa distinxi, sunt totidem, quot tóm is trigintatrium annorum conciones annotatas relinquo, de multis paucas. Nunc mihi veterano libet, veluti e fida littoris statione et paucula, jactationum veterum charybdes, fluctus et agones spectare, et post deportationes de regno ad regnum, et exilia Dei causa suscepta (cujus Providentia in sui dispo- sitione non fallitur,), nune tandem aram pacis dedicare in littore .... cum disticho non meo, sed exulis alicujus charactere relicto, dum ait: „Attigimus portum, Socii et fortuna vaiete! Sat me lusistis ; ludite nunc alios.“ És alább (240. lap.): „23. Voluminum Symbolum.“ b) Sylvae opusculorum P. Joannis Gyalogi S. J. per Hungáriám et Tran- sylvaniam Concionatoris Dominicalis annis tribus et triginta, quae pleraque oratione ligata con- scripta, et partim typis edita, partim solitaria, et ex annorum quasi incendiis rapta, ne cum authore interirent, in unum volumen, „Sylvae“ sub nomine cougessimus, quartarum in Societate horarum fructus. Anno 1750. jubilaeo.“ Negyedrét. 385. lap. Gyalogi Jánosnak ezen, több tekintetben érdekes kézirata, melyet elmélkedve áttanulmányozni alkalmunk volt, szolgált jelen értekezésünknek, — melynek folytán annyiszor hivatkoztunk reá, — alapúi. Magában foglalja ez a fáradhatlan szerzőnek általa készített változatos tartalmú műveit, melyeket 1750-ben kezdett összeszedegetni, saját kezével leírogatni s 1753-ig folytatni. Ajánlotta pedig Gyalogi ezen kézirati gyűjteményét (27. lap.) Erdélynek. „Ad Tran syl vani am. De authoris opusculis metro editis. Dacia! natali quondam mihi carior aura, Accipe digestos, viscera nostra, libros, 4 Mole sua tenues, illa nec origine dignos, Et qui cum domino consenuere suo. Materie placeant, si non gravitate nitoris, A patriae certe nőmén amore ferent.“ * 3 *
