Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856
— 7 — metnek tartott Klingsor Miklós, ki az úgy nevezett „wartbui'gi dalharc“-ban szerepelt, s kit Zeune a német Niebelungen-ének szerzőjének hinni kész. Ilyen Pozsonyi János, pálos szerzetes, ki 1384-ben a Székelyföldön Sz. Mihályt virágzott, s mint hittudományi alapos iró, gyakran idéztetik még külföldi tudósok által is. Ilyen továbbá Küktillei János (Joannes archidia- conus de Küküllő), Nagy Lajos királyunk titkára, kitől egy becses koriratot bírunk. Ilyen végre Báthory László, a pálos szerzet buda-szentlőrinci tagja (f. 1457.), ki az egész szentirást magyarra fordította, melynek magyarsága az újabbkori nyelvhez érezhetőleg közeledik. Csak ezen vékony adatszálak kalauzolása mellett is könnyű eljutni azon meggyőződésre, miszerint a keresztényvallás vezérfényénél eszközlött közműveltség áldásainak terjesztésében bölcs királyaink s a nemzeti csinosodást nemes keblükön hordozó lelkes egyházfejedelmeink, hitbuzgó oltárszolgáink Erdélyt nem felejtették ki számitásukból. De a mohácsi vérnap után hazánkra lezajlott vészfergeteg súlyos csapásait Erdély kétszeresen érezte, nyögte, szenvedte. A keleti büszke hódító pusztítólag hordozta meg véres szab- lyáját a hon térmezein. Nyomain a mult századok dicső alkotásai, nagyszerű emlékei romokba omlottak. A haza földig sújtva, pogány rabigába görbedt. :— A végtelen zavarhoz, és szakadatlan polgárháborúkhoz, mik a mohácsi vészt majdnem két századon át követték, járult még e korban a hitújítás (reformatio) ügye s a vérontásig keseredett küzdelem. Az új tan Erdélybe is korán (még a mohácsi gyásznap előtt, 1521-ben) beszivárgott s a Szászföldön termékenyítő alapra talált. Szeben tanácsa halálos büntetést mondott mindazokra, kik három nap alatt a hitújítás tanait el nem fogadják vagy a városból ki nem költöznek. 1 Es kik hitükhöz hívek maradtak, csakugyan gúnykiáltások és kődobálások közt űzettek ki. Ezt tették másutt is. A papságot üldözték, az egyházi javakat elfoglalták vagy pusztították, a jobbágyokat az új tanokra kényszeríték, s némelyek gyermekeiket, ha a kath. hitre visszatérendnek, javaikból végrendeletileg kizárták. A vad ozmán, ki csak a terhes adókra áhítozott, hideg közönynyel; a pártvezérek saját céljaikkal öszhangzólag, engedékenységgel; a számban megfogyatkozott, hitbuzgalomban meglankadt s erejevesztett egyházi rend metsző szívfájdalommal tekintette az események menetét; miknek folytán a dolgok oda fejlődtek, hogy az új felekezetet Erdélyben nem csak tanilag igen elhatalmazva, hanem szerkezetileg is teljesen megalakulva találjuk. A régi egyház nagy részt átváltozott, a katholikus szellemű tanügy vagy egészen megszűnt, vagy pangásban tespedett, s így a romai kath. vallás üdvszelleme, a reformatiónak heves mozgalmai miatt, a keblekben majd-majd végkép elalutt. Bánattelt kebellel érezte mindezeket az egyház hű fiainak kisded, de csüggedni nem tudó serege. Könyörült elvégre Istenlelke itt is az emberiség legszentebb ügyének nyomott sorsán. Fejedelmet állított a vallás és közműveltség érdekeinek védletére. Somlyai Báthory István erdélyi vajda s lengyel király gyámkarjain felemelkedett a megalázott ősnemzeti vallás, s vele a katholikus tanügy szerte a hazában jobb jövőnek nézett elébe. Nagy lelke előtt lebegett az esztergomi főérsek dicső példája, kinek tántorfthatlan utánzója lön a megzsibbadt kath. hitélet s vallásos szellemű köznevelés fölélesztésében. A térítés terhes munkájával a közoktatást hozta kapcsolatba s mindkettőnek foganatosítására a lángbuzgalmú Jézus társaságát hívta az általa bölcsen kormányzott honba, Erdélybe. Es itt veszi kezdetét az erdélyi rom. katholikusok kolosvári fő-tanintézete, melyről tüzetes célunk szólani. Nemzeti műveltség-történelmünk rajzolatához színeket vélünk nyújtani, midőn e közel háromszázados katholikus fő-tanintézetnek megalakulását, tömérdek viszontagságait s mindezeknek dacára sokoldalú üdvös hatását történelmi hűséggel részletezzük. Alapvonalokat adunk csak, kimerítő tökéletes egész helyett; de ezek vezérlete mellett is könnyűszerrel beláthatja az elfogulatlan olvasó, ezer küzdelmek közepeit mily édes anyai gonddal virasztott századok folytán az egyház a vallással összeolvadt keresztény szellemű közoktatás és nevelés magasztos ügye felett. Előttünk már századokkal több tudományos készültségül derék szakember alapos felfogással tárgyalta e jeles tanintézet viszontagságos életfolyását *): de tudtunkra, senki nagyobb *) Ilyenek voltak: Daróczy György „ Ortus et progressus Gollegii Academiei S. I. Claudiopolitani, ab anno 1579. Claudiop. 1736. 12-o.“ — Illia Endre „Ortus et progressus variarum in Dacia gentium et re- ligionum, cum principibus eiusdem. Claudiop. 1730. és 1764. 8-0.“ — Szegedi János „Decreta et vitae regum Ungariae, qui Transylvaniam possederunt etc. Claudiop. 1763.“ — Benkö József „Transsil- vania. Claudiopol. Tom. II. 1833. 8-o.“
