Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856
-13toli hatalommal felruházott hittérítők, Monostor, SzászrFenes, Bács és Jegenye falvakban elhelyeztettek. A Monostoron megtelepültek, állandó s békés lakást jósolgatva magoknak, a zárda falai közt legott tanodákat nyitottak, hová — Szegedi megjegyzése szerint — a rom. katli. szülék seregesen küldötték fiaikat erkölcsi s tudományos kiképeztetés végett. Kezdetben az illető szülék kegyes adakozásából állhatott csak fenn a tanintézet, s ekkor még csak alsóbb; de később a fen- sőbb s komolyabb tudományok is tárgyaltattak tantermeiben. Bethlen Gábor több év folytán se- gélylyel járult a társoda élelmezéséhez. A következő fejedelmek alatt bátorságban élt a szerzet s virágzott a tanintézet, mely az egyház- s polgárzatnak egyiránt alaposan kiképzett honfiakat nevelt Harmincnyolc évig működött a kolos-monostori jezsuita-gyarmat apostoli s mentori üdvös elhivatása mezején csendben, háborítlanúl az egyház és haza szent érdekeiben, midőn a H. Rá- kóczy György fejedelemségének idején támadott újabb zivatar (1653) borús napokat idézett a Jézus társasága egére. Gyula-Fej érvárt folyt az országgyűlés, hol egy ármány-sugallta határozat újból kimondá a közhasznú társulatra az enyészet kétségbeejtő igéjét. Két jezsuita nevét ismeijük ezen időből: Berkay Györgyét és Szász-Fenesy Mihályét; ez utóbbi, mint megyepap, egyedül maradt az árván hagyott kolos-monostori zárdában; a többiek mindnyájan Erdély elhagyására kényszeríttettek úgy, hogy 1653. tavaszelő 5-dikén túl, pater Mihályon kivííl, e bérces hazában nem mutatkozott jezsuita. Ezen esemény nagy figyelmet ébresztett a szomszéd Magyar- honban is. Különösen meg volt hatva az egyházi rend. Mennyire szívén fekütt a kolos-monostori jezsuita-zárdának, általában pedig az erdélyi katholikus hitélet sorsa az akkori esztergomi főérseknek, kitetszik a nagynevű Lippai György főérseknek pater Mihályhoz (Szász-Fenesy) menesztett atyai indulaté leveléből, melynek tartalma körűl-belűl ide megyen ki: ,,Minthogy a kolos-monostori egyházat az onnan már elmozdított jezsuita atyák nem igazgathatják, nehogy ott a kath. ügy több rövidséget szenvedjen, azon egyházat az oskolával együtt reád és tapasztalt hűséged-s éberségedre bízzuk, hogy mint törvényes megyepap igazgasd, és semmi keresett ürügy alatt, minket eleve meg nem találván, oda ne hagyd s másra ne bizd, hanemha jelenléted Fejérvártt inkább szükségeltetnék, mely esetben egy fejérvári megyepap, vagy más, a kit a kegyurakkal alkalmasnak itélendesz, helyedbe Kolos-Monostoron következzék. Tiltjuk pedig különösen, az olyanok ellen hozott szent szabályokbani büntetés .........és e fölött az egyházbóli kirekesztés, s általunk r ögtön érvényesítendő felfüggesztés büntetése alatt (a feloldozást magunk és utódainknak fenhagyván), hogy senki is a kath. egységhez tartozó egyháziak közöl a mondott papmegyébe, a mi tudtunk és akaratunk nélkül, helyedbe, vagy a fennérintett utódod helyébe magát avassa, vagy bárminemű fortély által is tolakodni merészeljen.“ „Mivelhogy azon részekben (t. i. Erdélyben) a papoknak, ha elhivatásuknak megfelelni kivánnak, oly bokrosak foglalkozásaik, melyek sokkal többeket is elfoglalhatnának, azon leszünk, hogy növeldéinkből, minthogy a jezsuita atyák már nem tűretnek, alkalmas — mennyire a magyar papok szűk voltánál fogva lehetséges — egyének küldessenek. Most egyet, erdélyi székely születés, Kászoni Mártont *) bécsi növeldénkből küldöttünk, hogy a-kolos-monostori papmegyében. vagy Fejérvártt, hol tudniillik szükségesnek fog látszatni, mint segédpap működjék. Gondoskodni szükség, hogy alkalmas oskolaigazgatók is legyenek; mert a kér. kath. ifjúság növel- tetése- és tudományos kiképeztetésére nézve forrón óhajtjuk oskolátok foytatását“ **). Ily lelkesen gondoskodott az apostoli szellemű főérsek Erdély kath. ifjúságának vallás-erkölcsi nevelése- s ennek alapján tudományos kiműveltetéséről: de ezen atyai gond- és intézkedésnek volt-e kivánt eredménye, s a XVn-d. század második felében folyt-e a tanítás a kolos-monostori zárda falai közt, biztos adatok hiányában meghatározni képesek nem vagyunk. Sőt e tekintetben közpanasznak ilyetén írott emlékét birjuk: „A tanítás (Erdélyben) a jezsuitáknak 1654-ben (így!) lett proseri- báltatásuk miatt, megcsökkent“ ***). Ha volt is némi kis tanoda-féle ez időtájatt Kolos-Monostoron, annak 1660. és 1663. években csakhamar fel kellett oszlania azon harcmoraj miatt, mely mindkét ízben annak közelében lezajlott. Ugyanis az előbbi évben II. Rákóczy Györgynek volt a Gyalu és Szász-Fenes közt eső térmezőn eldöntő csatája az ozmán hadakkal; az utóbbiban pedig Kucsuk pasa Kolosvárt heves ostrom alá vette: két tűz közt tehát tanoda ez idétt Kolos-Monostoron nem létezhetett *) L. Családi Lapok. 1856. Il-d. félév. 36. szám „Magyar egyháznagyok levelei.“ 1040. és 1041. l.,hol ezen férfiról emlékezik Szelepcsényi. **) L. Nemzeti Társalkodó. Kolosvár. 1841. 18-d. szám. 137. és 138. 1. ***) L. Erdélyi diaeták végzéseinek foglalatja. Il-d, köt. 13. szak.
